Ha hétfő, akkor ismételten Open mic night a The Golden Fleece-ben. Talán azért, mert már tudtam mire számíthatok, talán azért, mert túl nagyok voltak az elvárásaim, de lényeg a lényeg: borzalmas volt. Ugyanis a Norringham Trent University Music Society-je (amivel én is kacérkodom)az open mic night-ot használta ki arra, hogy megtartsa a szemeszter első gyűlését. Az eredmény: harmatos hangú kislánykák, akik csak segítséggel tudják beállítani a gitárokat; modoroskodó srácok, akik azt hiszik, ha trendin vannak felöltözve, a többi már jön magától. De a tulaj biztos örült, mert a hely zsúfolásig tele volt.
A Music Society azért alapvetően nem lehet olyan gáz: az elnökség vérprofi zenészekből áll, akik még viccesek is (lásd The Long Intros on Facebook). Bár hangszer nélkül meglehetősen értelmetlen csatlakoznom, de ki tudja.
Az előadói estről hazatérve lakótársaimmal még hosszan beszélgettünk országaink különböző szokásairól a generációk viszonyával kapcsolatban. Így derült ki, hogy a legtöbb fiatal dél-koreai nem tervezi túl sokáig babusgatni jövőbeli gyermekeit, hanem 18 évesen kilöki őket a nagyvilágba. A beszélgetés során az amcsi lány és a távol-keletiek hosszan elemezgették az iPhone-ok árait a két országban. (Mondanom sem kell, hogy én ebből a beszélgetésből kicsit kimaradtam: egyrészt mert nem érdekel, másrészt meg nem sok hozzáfűzni valóm volt, azon kívül, hogy Magyarországon töbhavi fizetés az ára egy iPhone 4-nek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.