Eddig azért elég jól viseltem a világhálótól való elzártságot, de ma már azért elég kellemetlenül érintett, hogy kb. senkivel nem tudtam normálisan kapcsolatba lépni otthonról, és hogy napok óta nem igazán tudtam csekkolni folyton változó órarendemet, hogy aztán a YouTube-elvonásról ne is beszéljek. Oké, mondhatnám, hogy így legalább nem vonja el a figyelmemet semmi az esszéírásról, de ez sem igaz, mert az is sokkal gyorsabban menne internettel.
Pedig én szóltam a landlordunknak, hogy kellene már csinálni valamit, de ígéreteken kívül nem sokat kaptam. Elvileg holnap reggel majd elnéz felénk, hogy megszemlélje a problémát, de ez nekem édeskevés. Én tetteket akarok, tetteket, amik visszahozzák az életembe a world wide web-et. Oké, a könyvtárban és az egyetem kb. egész területén nyilván tudok kapcsolódni a hálózathoz, de az azért körülményesebb. Szóval nagyon remélem, hogy hamarosan történik valami, mert ez így nem nagyon mehet tovább.
Ma egyébként leadtam a Sztálin-esszémet is, ami azt jelenti, hogy már csak 3 beadandóm van hátra, amiből egy már majdnem készen van. Persze jellemző módon a két legnehezebb maradt a végére, de ez az én problémám, majd megoldom.
Karácsony közeledtével már a legalapabb bevásárlásokat is kész túlélőtábor véghezvinni. Rengeteg az ember, és én valahogy mindig mindenkinek útban vagyok. (Biztos azért, mert én ösztönösen jobbra tartok, míg a helyiek ösztönösen balra…) Amúgy a vásárlás egyébként sem egyszerű téma itt, mert 5-kor kb. minden bezár a Sainsbury’s és a Tesco kivételével. Így azért nincs tragédia, de az „egyfontos bolban” kb. mindent sokkal olcsóbban meg lehetne kapni, mint az említett két csodában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.