A szerda meglehetősen nehezen indult: fejfájás, torokfájás, kialvatlanság... Mielőtt még gyanakodnátok: nem, nem másnaposság, szimplán csak megfázáskezdemény, amit remélhetően még csírájában elfojtottam egy bögre Neocitránnal.

A mai napi program az egyetem felderítése volt. Szóval Bea szépen csekkolta összes fellelhető Nottingham térképét és felkereste a Chaucer Buildinget a Burton Streeten, ahol a School of Social Sciences leledzik. (Kellenek az ilyen leledzik féle szavak, hogy mindig tudjam értékelni, mennyivel összetettebb nyelv a magyar az angolnál.) Az egyetemi épületek meglehetősen közel vannak egymáshoz, és így szabályos egyetemi városnegyedet képeznek. Legtöbbjük újépítésű, vagy frissen felújított-modernizált, de a főépület (az Arkwright Buliding) még klasszikus vonalú.  

Viszonylag könnyen boldogultam, és gyorsan megtaláltam az ERASMUS koordinátoromat, aki az energiavámpírok tipikus példája. Pár perc vele elvette az összes életkedvemet: merthogy túl sok tárgyat vettem fel, merthogy nem jól csináltam meg az online beiratkozásomat. Egyetlen kérdésemre sem adott egyenes választ, hanem úgy angolosan elkente a dolgokat. ("Meg tudná mondani, hogy mikor végződik pontosan a félév?" -"Hát, igazából akkor mehet haza, amikor csak akar, nem kell itt tartózkodnia a kurzus teljesítéséhez, szóval ahogy maga gondolja... ")

Akkor elég rendesen cserbenhagyott a pozitív életszemléletem, de hála egy nagyon lelkes, és meglehetősen fiatal (és pösze!- mintha maga a brit akcentus nem lenne elég) előadónak -aki körbevezetett az egyetemen- gyorsan visszanyertem a lelkesedésem. Nem csak az épületeket és az előadótermeket mutatta meg, hanem bemutatott pár jövendőbeli tanáromnak is "itt van a magyar lányunk" jelszóval. A Politikai gondolkodók tárgyam oktatója nagyon szimpatikus volt, és szerintem ő is meg lehetett elégedve velem, mert eléggé képben voltam a tárgyával kapcsolatban.

Az egyetem után nyakamba vettem a várost, vagyis hát csak a belvárost: messzebbre már csak azért sem merészkedek, mert nincs értelme. Először legyek tisztában azokkal a helyekkel, ahol nap mint nap meg kell majd fordulnom. Azt már most látom, hogy a kedvenc helyem az OLd Market Square lesz, egész egyszerűen azért, mert bármilyen irányba is indulok el a térről, mindenképpen jó helyre lyukadok ki: eldugott lemezboltokhoz (bakelitek!!!), a helyi könyvtárhoz (remélem, az Atonement csak azért nem volt bent, mert éppen olvassák és nem azért, mert egyáltalán nincs), egy nagyon hangulatos templomhoz etc.  Találtam egy nagyon hasznos second-hand bútorboltot, ahol majd beszerezhetem már napok óta áhított olvasólámpámat. Még lett volna kedvem sétálgatni, de annyira hideg szél fújt, hogy jobbnak láttam visszamenni a szállásunkra.

Mivel már napok óta nem nagyon ettünk semmi rendesebb, meleg kaját, lakótársaimmal nekiálltunk főzőcskézni. Nem is árt, ha több dolgot csinálunk együtt, mert az összhang azért még hiányzik. Nyilván nekem magasak az elvárásaim /ugyeugye, Lilla :)/, de én furának tartom, hogy mindenki annyira a maga kis világában él /kivéve persze az amcsi lányt/.  A vacsi jól sikerült, csak picit túllőttünk a célon már ami a mennyiséget illeti.

Úgy tűnik, ma sikeresebb vagyok a fotók beillesztésével, szóval kaptok egy képet a szobámról. Folytatása következik.