Egy ideje már nem hagytam el Nottingham városát, így a mai londoni utam igazi felüdülés volt. Mivel nem most jártam először a brit fővárosban, nem igazán kellett izgulnom, hogy minden kötelező látványosságot megnézzek. Ehelyett inkább csak utazgattam, mászkáltam, nézelődtem, vásároltam, nézegettem a kirakatokat, és persze borzalmasan élveztem a metrózást. A London Underground egyébként is különös élmény volt. Egyrészt azért, mert hosszú szünet után már hiányzott a metrózás, másrészt pedig azért, mert nem tudtam szabadulni azoktól a filmjelenetektől, amelyekben a a második világháborús Londont mutatják emberek ezreivel, akik az underground-hálózat szövedékében próbáltak menedéket találni a német bombázók elől. 
(Ez mondjuk tipikusan nem egy tipikus London Underground kép, de azért remélem, hogy értékelitek.)
Utam elsődleges célja az volt, hogy felkeressem a magyar kulturális intézetet . Érdeklődni szerettem volna az ottani munkával kapcsolatban, nomeg kicsit simlizni, de sajnos csalódnom kellett. Első nekifutásra nem is volt ott senki, akivel beszélni tudtam volna, csak egy gyakornok lány, aki nem állt a helyzet magaslatán. Később megint megpróbáltam: akkor már sikerült egy kb. 5-10 perces beszélgetést folytatnom az intézet gyakornokokért felelős munkatársával. Az eredmény egy névjegykártya, meg néhány interneten is fellelhető jótanács. 
De hálistennek London kárpótolt. A Harrods áruház óriási élmény volt, bár az árak miatt a windowshoppingoláson kívül többre nemigen futotta. De bőven elég volt szájattátani az Egyptian Staircase előtt , vagy csak bambulni a teddy macikat. (Akiknek komoly vetélytársa akadt Freddie maci képében, aki szerintem úgy néz ki, mintha rühes lenne, vagy valami más, komoly állatbőrgyógyászati problémával küzdene.)
Utoljára maradt a British Musem, ahova ezúttal kifejezetten üzleti ügyben mentem, mégsem tudtam megállni, hogy legalább az egyiptomi tárlatot meglessem. A rosette-i kő jól van, és a múmiák is jó egészségnek örvendenek, bár panaszkodtak, hogy a vakuk villanása megzavarja túlvilági álmukat.
A vonatom indulásáig még volt időm kicsit bumlizni a belvárosban, úgysem láttam még Londont kivilágítva. A Houses of Parliament egyszerűen elképesztő látványt nyújt, pláne, ha közben a Big Ben is adja neki. Tömeg persze volt bőven, ami azért levont picit a dolog értékéből, de a világvárosokkal már csak így jár az ember.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.