A visszaszámlálás megkezdődött. Már tényleg csak napok kérdése, hogy újra kis hazám földjén járjak, és életem visszatérjen a normális kerékvágásba. Ugyanakkor nem nagyon realizálom, hogy hamarosan el kell innen menni. Vagyis nem realizálnám, ha nem kellene újra meg újra búcsút venni olyan emberkéktől, akik meghatározó szerepet játszottak itteni életemben. De ez a világ rendje. Szomorkodni amúgy sincs ok, mert olyan egyszerűen nem létezik, hogy mi ne találkozzunk ismét.
Már meg is beszéltük, hogy kellene egy reunion-t szervezni a világ valamelyik szegletében. A baj csak az, hogy nem ugyanazokat a "szegleteket" tartjuk elérhetőnek. Mert a koreaiaktól nyilván nem várható el, hogy a közeljövőben ismét leruccanjanak Európába, ahogy nekünk is problematikus tiszteletünket tenni a Távol-Keleten. Úgyhogy áthidaló megoldásként ott van Oroszország kb. közepe (meeting halfway), vagy esetleg az USA, (mert oda amúgy is "el kell menni", és úgy mindkét fél megközelítőleg ugyanannyit utazna.) De ezt még rejti a jövendő: egyelőre fahéjteát iszunk, felemlegetjük az elmúlt 3 hónap emlékezetes eseményeit, és jó hazautat és kellemes ünnepeket kívánunk egymásnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.