A legutolsó pillanatig reménykedtem benne, hogy a még hátralévő esszémet be tudom fejezni, mielőtt elhagynám Nottinghamet. Ebben a szellemben kerestem fel a könyvtárat még egyszer utoljára, hogy aztán ráébredjek, hogy a beadandóm véglegesítése egyelőre nem elérhető cél, és inkább arra kellene koncentrálnom, hogy minél jobb vázlatot írjak, hogy otthon már könnyű legyen formába önteni az ötleteket, gondolatokat. Persze nyilvánvalóan ez a esszé a legnehezebb, a legösszetettebb, a legtöbb önálló gondolatot igénylő... De a beadási határidő január 13, addig pedig táncsak akad egy pár szabad órám, hogy befejezzem. Szóval az "angol" Marxtól vett búcsúm még nem végleges, a románc folytatódik majd Magyarországon is.
Bár erre nem nagyon kellene építenem, mert januárban jönnek a corvinusos vizsgák, amikre idén más módszerekkel kell majd készülnöm, mint eddig. De távol álljak attól, hogy panaszkodjak, mert az nagyon nem lenne fair otthoni egyetemista sorstársaimmal szemben.
A mai nap mellesleg elég hosszúra sikeredett. A szomszédok "elmegy" kategóriába eső karácsonyi vacsija után (a mi hálaadásunk sokkal jobb volt!), csaknem hajnalig beszélgettünk Ha-val. Én közben rendezkedtem, pakolásztam, vasaltam, de a lényeg természetesen a beszélgetés volt, mégpedig az elmúlt napok egyik legjobbja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.