Ha valami nagyon fog hiányozni innen, hát akkor az a mozi. Vagyis inkább a tény, hogy itt nem igazán kell várni a bemutatókra. Mármint persze ha angol filmekről van szó, mint például az új Jane Eyre, a Wuthering Heights vagy éppen a My Week With Marilyn. Itt az ember meglátja a plakátot, és biztos lehet benne, hogy előbb vagy utóbb (és inkább előbb), megnézheti a filmet is. Meg aztán ott az a csomó alkotás (angol vagy amerikai), amiknek Magyarországon csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem találni forgalmazót. Lásd : The Tree of Life, vagy éppen a még bemutatás előtt álló Shame a filmvilág új "üdvöskéjével", Michael Fassbenderrel.
Mindenesetre a mára tervezett mozizás érdeklődés hiányában elmaradt. Pedig én kb. az egész napomat úgy igyekeztem rendezni, hogy este lelkiismeretfurdalás nélkül bambulhassam a vásznat másfél órán keresztül. Szóval rosszul érintett a dolog, de végül egész jól elütöttem az időt. Ugyanis nekiálltam palacsintát sütni, és magam is meglepődtem a lelkesedésen, amit lakótársaim részéről eme tettem kiváltott. Persze nem nagyon figyeltem az arányokra, így végül majdhogynem az egész estét, éjszakát a tűzhely előtt töltöttem, de megérte. Ezentúl sehogy máshogy nem leszek hajlandó palacsintát enni, mint nutellás banánkarikákkal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.