A szombatot már viszonylag korán a könyvtárban nyitottam, hogy kikölcsönözzem a következő beadandómhoz szükséges könyveket. Ahhoz képest, hogy a meglehetősen utálatos EU-s tárgyam esszéjéről van szó, egész lelkiismeretesen böngészgettem az elektronikus katalógust ígéretesnek látszó könyvekért. Sőt, még tegnap este összeírtam egy pár szerzőt és címet, hogy ma reggel minél gyorsabban menjen a dolog. Nincs idő totojázni, mert megígértem norvég barátomnak, Selmának, hogy délután elmegy vele az IKEA-ba. Selma nem ERASMUS-os, ő –ha minden igaz- a teljes alapképzést itt végzi majd el, fotográfia szakon. Bár ő is már két hónapja van itt, eddig még nem sikerült magát rávennie, hogy beszerezzen olyan alapvető dolgokat, mint evőeszközök, étkészlet, poharak, olvasólámpa. Az IKEA ezen könnyen segít, ráadásul egy skandinávnak honvágy ellen is ideális.
Az itteni IKEA kb. egy óra buszozásra van, de az idő gyorsan telik, ha jó társaságban tölti az ember. Elkísért még minket ugyanis két koreai és egy horvát lány is, úgyhogy teljes volt a csapat. Bár én egy új serpenyőn kívül nem sok mindent vásároltam, igyekeztem segíteni Selmának, így a végére úgy tűnt, mintha a bevásárlókocsi nem csak a Selma, hanem az én cuccaimmal lenne tele. (De milyen jó, hogy nem nekem kellett fieztni…) A visszaút érdekes volt, alig bírtuk a sok kacatot, és a buszra is egy jó 30 percet kellett várni. Bőven elé idő, hogy az ember megtanítsa új barátait szivárványt rajzolni. (Ha nem tudjátok, hogyan kell szivárványt rajzolni, forduljatok bizalommal a Corvinus instruktoraihoz, az ÖCSIsekhez, ők készségesen bevezetnek majd benneteket a szivárványrajzolás rejtelmeibe. Természetesen nem akarom itt lelőni a poént, a szivárványrajzolást nem lehet blogon keresztül elsajátítani.) Azok, akik rajzoltak már szivárványt érteni fogják, amikor azt mondom, hogy a dolog sajnos meglepően rosszul ment, így a végére minden kedvességemre és ügyességemre szükség volt, hogy senki ne érezze magát rosszul. Hiába, különböző kultúrák, különböző hozzáállás: angolokkal, vagy japánokkal biztos jobban ment volna.
Ez a nap azonban szivárványozás nélkül is elég színesre sikeredett, ugyanis a szomszédok ’COLORFUL PARTY’ néven szerveztek olyan 80-an fősre tervezett összeröffenést. A vicc az, hogy én tényleg megpróbáltam ezúttal kimaradni a partyzásból, de esélyem sem volt. Pedig a buli meglehetősen rosszul sült el. Először is a „külsős” elemek a buli eredeti helyszíne helyett egy másik lakásban tömörültek, ami meglehetősen rosszul érintette az eredeti házigazdát. Másodszor: szerintem van egy limit, amit nem szabad átlépni, ha spanyolokról van szó, márpedig ezen az estén jóval többen voltak, mint az egészséges és veszélytelen lett volna. Szóval akadt itt minden: verekedő spanyol lányok, síró spanyol lányok, nagyon részeg spanyol lányok és fiúk, és még sorolhatnám. Az események nagy részéről én csak elbeszélések alapján értesültem, de így is bőven elég volt. A lényeg, hogy a spanyolok ezen a hétvégén kicsit kihúzták nálam a gyufát, de persze semmi sem örök, jövő héten kapnak még egy esélyt tőlem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.