HTML

the Robin Hood experience

Kedves Mindenki! Ezen bloggal az a célom, hogy ERASMUS-ösztöndíjas angliai-nottinghami tartózkodásom mindennapjait "konzerváljam", és veletek megosszam. Élményeimről igyekszem érdekesen és változatosan beszámolni, anélkül, hogy ömlengőssé válna az egész. Szóval nem ígérhetek mást, csak sztorikat, fotókat és Angliát magyar alaphangról.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • főzőcske okosan: Csak így tovább! (2011.10.29. 16:14) Jó estét, jó szurkolást!
  • bM: Fotóóók! :D Nagyon szép az egyetem! (2011.09.30. 18:32) She's our Hungarian girl
  • bM: „Úgy éreztem magam, mint valami brit filmben” – na ezt én is kipróbálnám. Több mint szívesen :)! (2011.09.20. 23:16) Első nap

2011.12.13. 17:40 akacteastab

Farewell To Marx

A legutolsó pillanatig reménykedtem benne, hogy a még hátralévő esszémet be tudom fejezni, mielőtt elhagynám Nottinghamet. Ebben a szellemben kerestem fel a könyvtárat még egyszer utoljára, hogy aztán ráébredjek, hogy a beadandóm véglegesítése egyelőre nem elérhető cél, és inkább arra kellene koncentrálnom, hogy minél jobb vázlatot írjak, hogy otthon már könnyű legyen formába önteni az ötleteket, gondolatokat. Persze nyilvánvalóan ez a esszé a legnehezebb, a legösszetettebb, a legtöbb önálló gondolatot igénylő... De a beadási határidő január 13, addig pedig táncsak akad egy pár szabad órám, hogy befejezzem. Szóval az "angol" Marxtól vett búcsúm még nem végleges, a románc folytatódik majd Magyarországon is.

Bár erre nem nagyon kellene építenem, mert januárban jönnek a corvinusos vizsgák, amikre idén más módszerekkel kell majd készülnöm, mint eddig. De távol álljak attól, hogy panaszkodjak, mert az nagyon nem lenne fair otthoni egyetemista sorstársaimmal szemben.

A mai nap mellesleg elég hosszúra sikeredett. A szomszédok "elmegy" kategóriába eső karácsonyi vacsija után (a mi hálaadásunk sokkal jobb volt!), csaknem hajnalig beszélgettünk Ha-val. Én közben rendezkedtem, pakolásztam, vasaltam, de a lényeg természetesen a beszélgetés volt, mégpedig az elmúlt napok egyik legjobbja.
 

Szólj hozzá!


2011.12.12. 19:55 akacteastab

Christmas shopping

Az amcsi lánnyal, Ha-val angliai karrierünket közös shoppingolással nyitottuk, és  úgy tűnik, hogy azzal is zárjuk. Ugyanis ma délután nyakunkba vettük a várost, hogy beszerezzük a még szükséges karácsonyi ajándékokat, illetve egyéb, nem túl szükséges kacatokat.

Én nem igazán voltam felkészülve, mert a délelőttöt a könyvtárban töltöttem, így kénytelen voltam vaskos kötetekkel dugig megrakott táskával róni Nottingham utcáit vizslatva a tökéletes ajándékok után. Az angol eladók karácsonyi szezon lévén megemberelték magukat, így a legtöbb bolt öt óra helyett csak hatkor vagy hétkor zár, ami azért minőségi javulás.

Amúgy nagy kár, hogy a karácsonyi dekorációk és fények már több, mint egy hónapja kint vannak,mert így már túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy igazán gyönyörködni tudjunk benne most. Nálunk is hasonló a helyzet: a nappaliban már hálaadás óta karácsonyi hangulat uralkodik. Még egy nagyon csúnya, fehér színű műfenyőnk is van piros díszekkel. Bár ez annyira nem tényező: szenteste úgysem nem nagyon lesz itthon senki, lakótársaim vagy otthon, vagy itteni rokonoknál töltik majd az ünnepet.
 

Szólj hozzá!


2011.12.11. 13:34 akacteastab

Meeting halfway

A visszaszámlálás megkezdődött. Már tényleg csak napok kérdése, hogy újra kis hazám földjén járjak, és életem visszatérjen a normális kerékvágásba. Ugyanakkor nem nagyon realizálom, hogy hamarosan el kell innen menni. Vagyis nem realizálnám, ha nem kellene újra meg újra búcsút venni olyan emberkéktől, akik meghatározó szerepet játszottak itteni életemben. De ez a világ rendje. Szomorkodni amúgy sincs ok, mert olyan egyszerűen nem létezik, hogy mi ne találkozzunk ismét.

Már meg is beszéltük, hogy kellene egy reunion-t szervezni a világ valamelyik szegletében. A baj csak az, hogy nem ugyanazokat a "szegleteket" tartjuk elérhetőnek. Mert a koreaiaktól nyilván nem várható el, hogy a közeljövőben ismét leruccanjanak Európába, ahogy nekünk is problematikus tiszteletünket tenni a Távol-Keleten. Úgyhogy áthidaló megoldásként ott van Oroszország kb. közepe (meeting halfway), vagy esetleg az USA, (mert oda amúgy is "el kell menni", és úgy mindkét fél megközelítőleg ugyanannyit utazna.) De ezt még rejti a jövendő: egyelőre fahéjteát iszunk, felemlegetjük az elmúlt 3 hónap emlékezetes eseményeit, és jó hazautat és kellemes ünnepeket kívánunk egymásnak.
 

Szólj hozzá!


2011.12.10. 20:17 akacteastab

Egy lassú nap

Az utóbbi napokban nem sokat aludtam, és ez szombaton már éreztette nem túl áldásos hatását. Hiába terveztem én el, hogy ma aztán véglegesítem legalább a vázlatát az utolsó esszémnek, nem lett belőle semmi. De legalább a bevásárlás megvolt és a ruháim is tiszták. Azért ez is valami. És egy kicsit a Political Sociology beadandómon is lendítettem, no persze nem annyit, mint reméltem.

Ma próbáltam átgondolni, hogyan fogom minden cuccomat hazapakolni. Nem tűnik kivitelezhetetlennek, de persze gondos tervezést igényel majd. Mondjuk ha idefelé ment, akkor visszafelé is fog. Amúgy mindenki lázas tervezgetésben van, hiszen a félév véget ért, kitört az abszolút vizsgamentes, láblógatós winter holiday, amit egészen február 5-ig élvezhet az egyetemi ifjúság. ( A tavaszi félév júniusban ér véget, a következő tanév pedig csak októberben kezdődik majd. Jó, mi?) Tökéletes alkalom utazgatni: többen hazamennek karácsonyra, míg mások (főleg az ázsiaiak és az ausztrálok) Európát fedezik majd fel. A legnépszerűbb célpont egyértelműen Spanyolország, esetleg Párizs, de egy páran felénk is elkalandoznak majd (Csehország, Horvátország).







 

Szólj hozzá!


2011.12.09. 22:03 akacteastab

'Everybody here wants you'

Ma úgy éreztem magam, mint valami híresség: mindenki engem akart. Az ERASMUS koordinátorom, a tutorom, a csoporttársaim, a lakótársaim, mindenki. Próbáltam is mindenki igényeit kielégíteni, ami többé kevésbé azért sikerült.

Reggel jótanácsokat osztogattam annak a két csoporttársamnak, akik tavaszi félévet erasmusosként a Corvinuson fogják tölteni. Persze nem nagyon tudtam kibontakozni, mert energiavámpír ERASMUS koordinátorom (lásd első bejegyzéseim egyikét) kezébe vette a beszélgetés irányítást. Amúgy Denis ma is alakított: okozott nekem egy elég kellemetlen 20 percet, miközben azt ecsetelgette, hogy az esszéimet nem a megfelelő instrukciók alapján készítettem el, de hogy ne aggódjak, mert ez nem az én hibám. Oké, de ha nem az én hibám, talán jobb lett volna, ha teljesen kihagy a dologból. De mindegy, ezek a koordinátorok már csak ilyenek.

A tutorom már sokkal kedvesebb volt. Ő tulajdonképpen csak némi visszajelzést kért a kurzussal kapcsolatban, én pedig nagyon készségesen teljesítettem is a kérését. Negatívumokat nem nagyon tudtam mondani, eltekintve az itteni NEPTUN-tól, ami az örökké változó órarenddel elég gyatrán teljesített. Pozitívumok azonban annál inkább akadtak, de ezeket már ti is ismeritek: szuper szemináriumok, közvetlen és lelkes tanárok, érdekes és értelmes tantárgyak. (Oké, az eu-s modulról most feledkezzünk meg egy kicsit...) A kedvező feedbackért cserébe én is dicséretet kaptam. Sőt, tutorom megígérte, hogy ha bármikor szükségem lenne ajánlólevélre az egyetemről, csak forduljak hozzá bátran.

A hivatalosabb dolgok után következett a szórakozás. Csoporttársaimmal összejöttünk egy vacsi erejéig, hogy karácsony előtt még mindenki találkozhasson, és hogy persze elbúcsúzhassanak tőlem. Azért az elején még nem gondoltam volna, hogy ilyen jól kijövünk majd egymással. De a kezdeti nyelvi nehézségek mára már eltűnni látszottak, és ráadásul beszélgetnünk is volt miről. Szóval teljes a siker.

Ma ismét házibuli volt a szomszédban, de itteni legjobb barátaimmal ezúttal tényleg sikerült távol tartanunk magunkat az eseményektől. Így ahelyett, hogy a hármas lakásban feszengtünk volna, inkább nálunk beszélgettünk. Aztán valahogy az éjszaka felénél egyre több ember kezdett felbukkanni nálunk és hopp, nem figyelünk oda egy pillanatra, és máris a hetes lakásban ropja az egész ház. Na jó, ez nyilván túlzás: 15-20 embernél több nem nagyon volt, de azért a hangulat így is adta magát. Még jó, hogy a srác, aki a minihangfalakat hozta, hamar megunta a dolgot, és hazapakolta a teljes berendezést. Zene nélkül pedig nincs tánc, tánc nélkül bajos a buli, így az emberek egy idő után elszállingóztak. A takarítás megint rám maradt, de a helyzet nem volt olyan vészes, szóval nem bántam.

 

 

Szólj hozzá!


2011.12.08. 22:45 akacteastab

Christmas concert for 6 pounds?

A karácsonyi koncertek mindig is meghatározó szerepet játszottak az életemben.Általános iskolában nem telt el úgy év, hogy a suli kórusai ne adtak volna karácsonyi hangversenyt, és zeneiskolai karrierem során is volt részem egy két ünnepi "fellépésen". A tradíció úgy-ahogy folytatódott a Vargában is, bár sokat vesztett fényéből. De az azért tény, hogy karácsonyi koncert témában nem nagyon tudnak eladni.

Nem is az előadás maga a lényeg, hanem a készülődés. Főpróba, kották elrendezése, hangszerek behangolása, beéneklés, némi izgulás. Számomra mindez elengedhetetlen része a karácsonyi időszaknak. Ezért örülök különösképpen, hogy Natalie és én még a félév elején csatlakoztunk a kórushoz. Persze a mai fellépés kicsit megbonyolította az életemet, bár igazándiból nem is a koncert volt a ludas, hanem a félév utolsó nemzetközi bulija, ami hogy hogynem, természetesen éppen ma volt. Nem kis logisztikába került, hogy mindenhová időben odaérjek, és még az utolsó előtti esszémet is befejezzem, de végül minden elrendeződött.

A koncert jól sikerült, bár nekem néhol túl giccses volt. Ha ötvöztük volna a carol service-szel, tökéletes hangversenyt kaptunk volna: nem túl komolyat, de nem is túl lazát, olyant, ami szélesebb igényeket kielégített volna. De a kórus jól szólt, az emberek lelkesek voltak, és valójában csak az egyetemi zenekar produkcióinál vártam nagyon, hogy véget érjenek. (Rosszul behangolt hegedűk és ütőszekció minimális ritmusérzékkel, nomeg a Reszkessetek betörők zenéje minden mennyiségben.) A karnagy hihetetlenül ideges volt, ami nem tett jót a fellépők lelkiállapotának sem. Remélem, hogy a közönség ebből nem sokat vett észre. Bár 6 font kifizetése után (pláne úgy, hogy "diák"produkcióról volt szó) én biztosan kétszer annyira figyeltem volna a koncert minden egyes kis részletére.

Szólj hozzá!


2011.12.07. 04:45 akacteastab

Búcsúzkodás: első kör

Most egyre inkább ennek van itt az ideje, a búcsúzkodásnak. A félév a végéhez közeledik: az utolsó előadásaim, szemináriumaim lassan minden tárgyamból esedékesek. Nem is akarok kihagyni egyet sem: nem lenne túl udvarias szó nélkül lelépni. És egyébként is: előadóim több, mint megérdemlik, hogy megköszönjem a munkájukat és rendesen elköszönjek tőlük.

Ma Clint Eastwoodtól vettem érzékeny búcsút. Nagyon kedves volt, látszott rajta, hogy sajnálja, hogy elmegyek. Nem győzött szabadkozni, amiért tegnap nem sikerült lejátszani az '56-os videót a kommunizmusos előadáson. Félig-meddig reménykedtem, hogy búcsúajándékként visszakaphatom első kijavított-értékelt esszémet, de ez sajnos nem történt meg. Egy kicsit aggódom, hogy végül hogyan fognak értesíteni az eredményeimről. Mert mi van, ha megbukok valamiből, és vissza kell jönnöm mondjuk pótvizsgázni? (Nem is olyan rossz kilátás amúgy...) De pénteken elvileg találkozok az itteni ERASMUS koordinátorommal. Remélem, ő majd tud valami okosat mondani.

Mivel az egyik koreai lakótársam holnap elutazik, hogy belevágjon újabb európai körútjába, ma este tartottunk egy kis privát búcsúbulit kettesben (a többiek még találkoznak vele a karácsonyi szünet után), ami abból állt, hogy befészkeltük magunkat a szobámba, beszélgettünk és zenét hallgattunk. Kaptam tőle emlékbe egy gyönyörű koreai üdvözlőlapot rajta néhány kedves szóval. Hiányozni fog, bár Andreaval pont nem töltöttem annyi időt együtt, mint szerettem volna. Mindenesetre meghívott magához Dél-Koreába, és én boldogan mennék is, csak találjam meg a (főképpen anyagi természetű) módját.


 

Szólj hozzá!


2011.12.06. 13:52 akacteastab

Szerda???

Azért ilyen még nagyon történt velem. Mert nyilván előfordul, hogy reggel felébredve hirtelen nem vagyok tisztában vele, hogy milyen nap van, de pár pillanat múlva minden beugrik. A mai reggel is ilyen volt: kezdeti homály, aztán a bizonyosság. Legalábbis én biztos voltam benne, hogy ma, december 6-án szerda volt. Olyannyira biztos, hogy a szerdai órarendem szerint mentem be az egyetemre. Hogy még érdekesebb legyen a sztori, a szerdai órarendem szerint késésben voltam, így lóhalálában rohantam az belvárosba, hogy még időben beérjek szerdai első szemináriumomra. Igen, eljutottam egészen a szemináriumi teremig, mire leesett a kétfilléres... és ráadásul még akkor is csak külső segítséggel. Mert gyanús volt, hogy sehol sem látok ismerős arcokat: hát hol vannak az emberek? Vagy én jöttem rossz helyre? Szóval nekiálltam ellenőrizni az online órarendemet, és akkor rájöttem.  Az online órarend online naptárában ott állt ellentmondást nem tűrően, hogy ma bizony kedd van.

Senkinek nem kívánom az érzést, nem volt kellemes. Mivel a keddi óráimhoz szükséges jegyzetek nem voltak nálam, vert sereg módjára hazakullogtam, hogy aztán ismét belevágjak ebbe a napba. Persze lehet, hogy jobb lett volna otthon maradni, egy ilyen kezdés után az embernek nem kellene kísértenie a sorsot, de végül minden rendben volt. Persze egész nap elég sötét kedvemben voltam, de ez már tényleg a legkevesebb. Végülis minden órámra beértem, nem maradtam le semmiről. A kommunizmusos előadáson a desztalinizáció kelet-európai közvetlen következményei voltak terítéken természetesen a magyar '56-tal. Clint Eastwood kitett magáért: majdhogynem tökéletesen ejtette ki Nagy Imre, vagy éppen Rajk nevét. Még egy dokumentumfilm-részlettel is készült október 23-ról, amit végül nem sikerült lejátszani, de én már magát a szándékot is díjaztam.
 

Szólj hozzá!


2011.12.05. 23:51 akacteastab

Carol Service nottinghami módra

Nem gondoltam volna, hogy az angol carol service-ről szerzett cambridge-i tapasztalatomat ilyen hamar kamatoztatni tudom majd, de mindenesetre jó volt úgy készülni a ma esti kórusmegmozdulásra, hogy tudtam, mire számíthatok. Ma ugyanis a Nottingham Trent University kórusa sokéves hagyományaihoz híven carol service-t adott a helyi All Saints' Church-ben.

Nem tudom, mennyire emlékeztek még rá a Cambridge-ről szóló blogbejegyzésemből, de a carol service tulajdonképpen egy mise/istentisztelet. A kórus tradicionális karácsonyi dalokat (zsoltárokat ?) énekel, amikbe a gyülekezet is bekapcsolódhat. A dalok között bibliai szemelvényeket hallgatunk, vagy éppen a chaplan prédikációjára figyelünk feszülten.

A templomban ezúttal is nagyon hideg volt, de ez tulajdonképpen inkább hozzátett a hangulathoz, minthogy elrontotta volna azt. Vacogó fogakkal valahogy hitelesebben lehet énekelni az olyan angol tradicionális karácsonyi klasszikusokat, mint például az It came upon a midnight clear kezdetűt. A "nagykórus" mellett az egyetem kamarakórusa is fellépett. Mondanom sem kell, hogy lemostak minket "színpadról". Azért tényleg, mekkora különbséget jelent, ha egy kórusba tényleg csak előzetes meghallgatás után vesznek be embereket... De lényeg a lényeg: a carol service-ek immár végérvényesen beléptek azon dolgok klubjába, amiket meglehetősen hiányolni fogok majd otthon.
 

Szólj hozzá!


2011.12.04. 20:48 akacteastab

A sorbanállás országa

Ha majd azt kéritek tőlem otthon, hogy mondjak valami nagyon angol-brit dolgot, akkor egyértelműen a sorbanállást fogom említeni. Mert itt tényleq mindig mindenki queueingol, és ráadásul ott, ahol nem is annyira számítanál rá.

Az angolok sorban állnak a buszhoz a buszmegállóban; a boltokban a pénztárak úgy vannak kialakítva, hogy elegendő hely legyen a kígyózó vásárlóknak. A taxisofőrök saját illemkódexük alapján szintén megtartják a rendet: ha nem a sorban legelöl álló taxihoz mész, elküldenek.

A tolakodás főbenjáró bűn, sőt: azt sem nagyon szeretik, h az ember siet. Aki ismer, az tudja, hogy az én sétatempóm elég gyors. Nem akarok én ezzel senkinek kellemetlenséget okozni: egész egyszerűen gyors alapjáratom, nem szeretek totyogni. Ez itt azonban vétek az utcai közlekedés íratlan szabályai ellen. Szinte érzem, ahogy rosszallóan mérnek végig, ahogy elsuhanok az emberkék mellett. De ebből azért nem adok alább, nem is nagyon tehetem, mert annyi mindent kell még elintéznem az előttem álló napokban, hogy egyszerűen sajnálom az időt a nyugis lötyögésre. Utolsó előtti esszémmel elég lassan haladok, ami frusztrál, mert kb. már minden megvan hozzá: viszonylag tűrhető vázlat, jó források. Már tényleg csak meg kellene írni...
 

Szólj hozzá!


2011.12.03. 22:33 akacteastab

Monroe helyett palacsinta

Ha valami nagyon fog hiányozni innen, hát akkor az a mozi. Vagyis inkább a tény, hogy itt nem igazán kell várni a bemutatókra. Mármint persze ha angol filmekről van szó, mint például az új Jane Eyre, a Wuthering Heights vagy éppen a My Week With Marilyn. Itt az ember meglátja a plakátot, és biztos lehet benne, hogy előbb vagy utóbb (és inkább előbb), megnézheti a filmet is. Meg aztán ott az a csomó alkotás (angol vagy amerikai), amiknek Magyarországon csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem találni forgalmazót. Lásd : The Tree of Life, vagy éppen a még bemutatás előtt álló Shame a filmvilág új "üdvöskéjével", Michael Fassbenderrel.

Mindenesetre a mára tervezett mozizás érdeklődés hiányában elmaradt. Pedig én kb. az egész napomat úgy igyekeztem rendezni, hogy este lelkiismeretfurdalás nélkül bambulhassam a vásznat másfél órán keresztül. Szóval rosszul érintett a dolog, de végül egész jól elütöttem az időt. Ugyanis nekiálltam palacsintát sütni, és magam is meglepődtem a lelkesedésen, amit lakótársaim részéről eme tettem kiváltott. Persze nem nagyon figyeltem az arányokra, így végül majdhogynem az egész estét, éjszakát a tűzhely előtt töltöttem, de megérte. Ezentúl sehogy máshogy nem leszek hajlandó palacsintát enni, mint nutellás banánkarikákkal.

Szólj hozzá!


2011.12.02. 18:29 akacteastab

Another international gathering

"A nemzetközi konyha örömeiből sosem elég" jelszóval ma ismételten international nightoztunk, ezúttal egy spanyol-belga-hongkongi egyesült királyságban, a város másik végében. Mivel kezdek kifogyni az én konyhai képességeimhez mérten is elkészíthető magyar finomságokból, ismételten somlói galuskával örvendeztettem meg a társaságot.

Mellesleg ma büszke is voltam magamra, mert sikerült mindent elintéznem, amit elterveztem. Reggel bevásárlás a somlóihoz, délután előadás, esszéírás, aztán irány a nemzetközi vacsi. Meglehetősen elővigyázatosan nem mentem üres gyomorral, mert ki tudja, de hálistennek kellemesen csalódtam. A szükség itt úgy hozza, hogy egy idő után mindenki viszonylag jó szakács lesz, bár ezt nehéz megítélni, mert valójában fogalmam sincs, milyennek kellene lennie a spanyol omlettnek úgy igazándiból. De ez részletkérés.

Amúgy én meglehetősen szkeptikus vagyok ezzel az egész nemzeti "konyha" kérdéssel kapcsolatban. Mert hát a hozzávalók szerte a világon hasonlók, és a konyhatechnikai fogások is elég univerzálisak. Oké, fűszerekkel, és nagyon speciális hozzávalókkal meg lehet bolondítani a dolgokat, de én eddig még mindig fel tudtam fedezni valami "magyart" vagy legalábbis ismerőset a különböző fogásokban. A franciák például ezer meg egy variációt tudnak a mi rakottkrumplinkra, a yorkshire puding pedig engem a fánkra emlékeztetett. Ezzel most nem ledegradálom a national cuisine-eket, csak szeretnék rámutatni, hogy talán nem is olyan különbözőek, mint gondolnánk.
 

Szólj hozzá!


2011.12.01. 17:51 akacteastab

Sztrájk

Ez az angol időjárás eléggé megfejthetetlen. Tulajdonképpen már vagy két hónapja ugyanolyan, eltekintve a rekordmelegtől október végén, november elején. Reggel és este picit hűvös van, de napközben abszolút viselhető a hőmérséklet. A télikabát-vásárlásom nyilvánvalóan túlzás volt, nem lesz itt éppen semmilyen tél, hogy a havat ne is említsük.

Mondjuk azért én már észrevettem jeleket, amik a közelgő nagy hidegre utalnak. A közeli parkban lakó mókusok aktivitása szemmel láthatóan intenzívebbé vált az elmúlt napokban, és egyre több a varjú is a városban. Az én ablakom előtt is lézeng néha egy-kettő, kíváncsian nézelődnek befele. Nem sok mindent látnak: a szobám továbbra is meglehetősen "minimál", bár van adventi "koszorúm" és néhány szép képeslapom. Igyekszem nem túl sok kacatot felhalmozni, mert már így is tele az összes bőröndöm, és akkor az új szerzeményeimnek (pár könyv és CD) még nem is találtam helyet.

Meg aztán a jegyzeteimet sem akarnám itt hagyni. Elvégre is elég sok munkám van bennük, és később még hasznosnak is bizonyulhatnak. Lényeg a lényeg: a hazarámolás módját még át kell gondolnom, ha nem akarok csillagászati összegeket fizetni a reptéren a plusz kilók miatt.

A mai előadásaim elég nehezek voltak, de mint kiderült, nem én voltam az egyetlen, aki ilyen-olyan problémákkal küzdött. Nem tudom, hallottatok-e róla, de tegnap itt országszerte sztrájkok voltak: közalkalmazottak tüntettek a nyugdíjrendszer átalakítása ellen kifejezve elégedetlenségüket az egész fennálló rendszerrel kapcsolatban. Tanárok, orvosok, reptéri dolgozók tagadták meg a munkát meglehetősen kaotikus állapotokat teremtve. Én nem sokat érzékeltem az egészből, mivel nem nagyon mozdultam ki otthonról. De aztán ma bepótolhattam a lemaradást. Az egyik előadónk ugyanis maga is részt vett a sztrájkban, és a mai előadáson beszélt is egy kicsit a "tapasztalatairól."  Saját elmondása szerint 35 éves nottinghami pályafutása során még sosem látott ekkora megmozdulást. Még az 1984-85-ös bányászsztrájkot is felülmúlta, ami azért nagy szó. (A sztrájk nekünk a Billy Elliot című fimből/musicalből lehet ismerős.) Lényeg a lényeg: drága előadónk a tegnapi demonstrációt ünnepléssel zárta, és hát egy pubban eltöltött este-éjszaka nem igazán könnyíti meg a nemzetállam jövőjéről való elmélkedést a  "másnapon". De neki tulajdonképpen bármit meg tudnék bocsátani, mert még másnaposan is jobban ad elő, mint egy-két egyén itt, vagy akár otthon.
 

Szólj hozzá!


2011.11.30. 23:49 akacteastab

Főpróba

Szerdáimat egyetem után rendre kóruspróbával zárom, ami meglepően sok mentális energiát emészt fel. A mai próba különösen megterhelőnek bizonyult, hiszen ez volt az utolsó alkalom a hétfői carol service előtt, így ki kellett tennünk magunkért.
A legtöbb tradicionális angol karácsonyi dallal még mindig hadilábon állok, bár nagy örömömre néha ismerős dallamokra bukkanok, ami azért megkönnyíti az éneklést. (Mert az azért már nekem is sok, amikor a dallamot és az angol szöveget is teljesen nulláról kezdve kell megtanulnom.)

A próba ma mellesleg az All Saints' Church  "kellemesen" hűs falai között telt egy borzalmasan lehangolódott zongora közreműködésével. De az orgona fantasztikusan szól, úgyhogy hétfőn hatalmas élmény lesz az egész. Remélhetőleg sokan eljönnek majd, hogy velünk együtt énekeljék a különböző zsoltárokat és carolokat.

Bár azt írtam, hogy a szerdák általában kóruspróbákkal végződnek, ezúttal nem teljesen ez volt a helyzet. Selma ugyanis ma lett 21 éves, amit illett méltóképpen megünnepelni. Szóval kóruspróba után irány a házibuli. Még jó, hogy az ajándékot előre megvettem, így nem kellett még este rohangálni. Az is szerencse, hogy viszonylag közel lakunk egymáshoz, bár nem éppen szívmelengető vidékeken kell átvágni, hogy az ember eljusson a Manor Villages névre hallgató "lakótelephez".

Selma amúgy fantasztikus társaságot hívott össze: nem győztem álmélkodni, micsoda személyiségekkel hozott össze a sors már megint. Che Guevara-képű angolok, angol képű kínaiak, politológusok Thaiföldről, fotósok Belgiumból, Hongkongból és még sorolhatnám. Azért normál körülmények között eléggé kicsi az esélye, hogy egy magyar lány ilyen szerzetekkel találkozzon. Persze valószínű, hogy soha többé nem látjuk egymást, de ez akkor és ott nem vont le semmit a dolog értékéből.
 

Szólj hozzá!


2011.11.29. 22:22 akacteastab

Tandíj-sokk

Mondtam én, hogy tetteket akarok, nem csak ígéreteket: hát naná, hogy Landlord Danny megfeledkezett rólunk, és nem tette tiszteletét nálunk ma reggel az internet ügyében. Amúgy vicces ez az egész helyzet, mert mire ti odajuttok, hogy elolvassátok ezeket a bejegyzéseket, a probléma több mint valószínű, hogy megoldódik, hacsak nem töltöm fel a bejegyzéseket a blogra az egyetemen. Ez pedig nem tűnik túl valószínűnek, mivel könyvtár időmet igyekszem olyan effektíven tölteni, amennyire csak lehet, és a laptopomat sem szeretem folyton magammal cipelni.

A félév végének közeledtével a könyvtár amúgy átváltott 24 órás üzemmódba, persze azért limitált szolgáltatásokkal. Egyelőre nem tervezem, hogy élek a lehetőséggel, de sosem lehet tudni… Amúgy nagyon hálás vagyok, hogy a beadandókon kívül mást nem kell csinálnom: egy angol vizsgaidőszak most nagyon nem hiányozna, bár nyilván élmény lenne. Különösen úgy, hogy itt a professzorok, előadók tényleg ismerik a hallgatókat, és nem csak látásból, hanem névről is! (Mondjuk a 9000 fontos tandíj befizetése után lehet, hogy ez a minimum.) Amúgy éppen a minap beszélgettünk az egész tandíj-kérdésről az amerikai lakótársammal. Egy kisebb világ omlott össze bennem, mikor megtudtam, hogy pl. a Yale 45000 dollárba fáj évente, és akkor még nincs hol laknod, és nincs mit enned. Nagyon rosszul érintett. (Rory Gilmore apukája nagyon gazdag lehet, ha ezt tudja finanszírozni.) Nem csoda így, hogy itt néha közutálat tárgya vagyok, amikor bejelentem, hogy nálunk otthon normál esetben (egyelőre) nincs tandíj, max. burkolt formában (nyelvi hozzájárulás). Úgyhogy becsüljük meg, amink van, mert majdhogynem egyedülálló.

Szólj hozzá!


2011.11.28. 16:29 akacteastab

A sokadik nap net nélkül

Eddig azért elég jól viseltem a világhálótól való elzártságot, de ma már azért elég kellemetlenül érintett, hogy kb. senkivel nem tudtam normálisan kapcsolatba lépni otthonról, és hogy napok óta nem igazán tudtam csekkolni folyton változó órarendemet, hogy aztán a YouTube-elvonásról ne is beszéljek. Oké, mondhatnám, hogy így legalább nem vonja el a figyelmemet semmi az esszéírásról, de ez sem igaz, mert az is sokkal gyorsabban menne internettel.

Pedig én szóltam a landlordunknak, hogy kellene már csinálni valamit, de ígéreteken kívül nem sokat kaptam. Elvileg holnap reggel majd elnéz felénk, hogy megszemlélje a problémát, de ez nekem édeskevés. Én tetteket akarok, tetteket, amik visszahozzák az életembe a world wide web-et. Oké, a könyvtárban és az egyetem kb. egész területén nyilván tudok kapcsolódni a hálózathoz, de az azért körülményesebb. Szóval nagyon remélem, hogy hamarosan történik valami, mert ez így nem nagyon mehet tovább.

Ma egyébként leadtam a Sztálin-esszémet is, ami azt jelenti, hogy már csak 3 beadandóm van hátra, amiből egy már majdnem készen van. Persze jellemző módon a két legnehezebb maradt a végére, de ez az én problémám, majd megoldom.

Karácsony közeledtével már a legalapabb bevásárlásokat is kész túlélőtábor véghezvinni. Rengeteg az ember, és én valahogy mindig mindenkinek útban vagyok. (Biztos azért, mert én ösztönösen jobbra tartok, míg a helyiek ösztönösen balra…) Amúgy a vásárlás egyébként sem egyszerű téma itt, mert 5-kor kb. minden bezár a Sainsbury’s és a Tesco kivételével. Így azért nincs tragédia, de az „egyfontos bolban” kb. mindent sokkal olcsóbban meg lehetne kapni, mint az említett két csodában.

Szólj hozzá!


2011.11.27. 20:19 akacteastab

...

Ájj, már megint vasárnap, és én megint itt ülök a blog felett (persze most csak offline), és fogalmam sincs, miről írjak. Még csak az időjárás sem opció ma, mert az idővel sem történik semmi: kellemes, nem túl hűvös, némi napsütés. Kedvenc amcsim Dublinban van, ő sem tud most eseménnyel szolgáltatni, a többiek pedig elvonultak a szobájukba, mondjuk tulajdonképpen én is.

Hogy mit csináltam ma? Aludtam egy jót, rendet raktam a szobámban, ettem rendesen és elkezdtem kidolgozgatni az EU-s esszémet. Amilyen „szerencsétlen” vagyok, még a végén ez fog a legjobban sikerülni, pedig nagyon nem szeretem ezt a tárgyat. De annyira jó a fellelhető irodalom hozzá, hogy egészen élvezetes a kutatgatás. Megfogadtam, hogy a lehető legalaposabban tervezem meg az esszét, hogy aztán már csak szép, összefüggő mondatokba kelljen önteni a mondanivalómat. Eddig egész jól állok, bár laza olvasgatáson kívül ma nem sokat lendítettem az ügyön. De ez is valami, holnap már legalább tudni fogom, melyik könyvben mit keressek.  (Az esszé címe: ’Identify and explain the principal factors that contributed to post-war European integration’.)

Azt hiszem, nem is erőltetem tovább ezt a mai bejegyzést, mindenkinek szép napot!

Szólj hozzá!


2011.11.26. 22:17 akacteastab

Rajzoljunk szivárványt

A szombatot már viszonylag korán a könyvtárban nyitottam, hogy kikölcsönözzem a következő beadandómhoz szükséges könyveket. Ahhoz képest, hogy a meglehetősen utálatos EU-s tárgyam esszéjéről van szó, egész lelkiismeretesen böngészgettem az elektronikus katalógust ígéretesnek látszó könyvekért. Sőt, még tegnap este összeírtam egy pár szerzőt és címet, hogy ma reggel minél gyorsabban menjen a dolog. Nincs idő totojázni, mert megígértem norvég barátomnak, Selmának, hogy délután elmegy vele az IKEA-ba. Selma nem ERASMUS-os, ő –ha minden igaz- a teljes alapképzést itt végzi majd el, fotográfia szakon. Bár ő is már két hónapja van itt, eddig még nem sikerült magát rávennie, hogy beszerezzen olyan alapvető dolgokat, mint evőeszközök, étkészlet, poharak, olvasólámpa. Az IKEA ezen könnyen segít, ráadásul egy skandinávnak honvágy ellen is ideális.

Az itteni IKEA kb. egy óra buszozásra van, de az idő gyorsan telik, ha jó társaságban tölti az ember. Elkísért még minket ugyanis két koreai és egy horvát lány is, úgyhogy teljes volt a csapat. Bár én egy új serpenyőn kívül nem sok mindent vásároltam, igyekeztem segíteni Selmának, így a végére úgy tűnt, mintha a bevásárlókocsi nem csak a Selma, hanem az én cuccaimmal lenne tele. (De milyen jó, hogy nem nekem kellett fieztni…) A visszaút érdekes volt, alig bírtuk a sok kacatot, és a buszra is egy jó 30 percet kellett várni. Bőven elé idő, hogy az ember megtanítsa új barátait szivárványt rajzolni. (Ha nem tudjátok, hogyan kell szivárványt rajzolni, forduljatok bizalommal a Corvinus instruktoraihoz, az ÖCSIsekhez, ők készségesen bevezetnek majd benneteket a szivárványrajzolás rejtelmeibe. Természetesen nem akarom itt lelőni a poént, a szivárványrajzolást nem lehet blogon keresztül elsajátítani.) Azok, akik rajzoltak már szivárványt érteni fogják, amikor azt mondom, hogy a dolog sajnos meglepően rosszul ment, így a végére minden kedvességemre és ügyességemre szükség volt, hogy senki ne érezze magát rosszul. Hiába, különböző kultúrák, különböző hozzáállás: angolokkal, vagy japánokkal biztos jobban ment volna.

Ez a nap azonban szivárványozás nélkül is elég színesre sikeredett, ugyanis a szomszédok ’COLORFUL PARTY’ néven szerveztek olyan 80-an fősre tervezett összeröffenést. A vicc az, hogy én tényleg megpróbáltam ezúttal kimaradni a partyzásból, de esélyem sem volt. Pedig a buli meglehetősen rosszul sült el. Először is a „külsős” elemek a buli eredeti helyszíne helyett egy másik lakásban tömörültek, ami meglehetősen rosszul érintette az eredeti házigazdát. Másodszor: szerintem van egy limit, amit nem szabad átlépni, ha spanyolokról van szó, márpedig ezen az estén jóval többen voltak, mint az egészséges és veszélytelen lett volna. Szóval akadt itt minden: verekedő spanyol lányok, síró spanyol lányok, nagyon részeg spanyol lányok és fiúk, és még sorolhatnám. Az események nagy részéről én csak elbeszélések alapján értesültem, de így is bőven elég volt. A lényeg, hogy a spanyolok ezen a hétvégén kicsit kihúzták nálam a gyufát, de persze semmi sem örök, jövő héten kapnak még egy esélyt tőlem.

Szólj hozzá!


2011.11.25. 21:21 akacteastab

A day off

(Elöljáróban annyit, hogy megint nincs internet a lakásban. Eddig is előfordult, hogy egy-egy napra kimaradt a „szolgáltatás”, de eddig valahogy magától megjavult a dolog. Most sajnos nem ez történt, úgyhogy az elkövetkező pár bejegyzés offline születik, mihelyst tudom, online-osítom őket. )

Pénteken - ahogy ezt egy rendes egyetemen kell - nem volt egyetlen órám sem.(Amúgy normálisan is csak egy előadásom van…) Mint később kiderült, azért nem, mert az EU védőszentje egy hétre Franciaországba ment minden bizonnyal azért, hogy a többi EU-fanatikussal konzultáljon. Persze felénk ezt úgy közvetítették, hogy a professzor úr ’Reading Week’-et tart, hogy mindenki utolérhesse magát a tárgyhoz kapcsolódó olvasnivalóval. Haha. Mintha annyira olvasnának az emberkék itt. Engem sem hatott meg a dolog túlzottan, úgyhogy inkább a még hátralévő beadandóimon dolgozgattam. Nem igazán volt kedvem hazamenni a könyvtárból, mert a lakás mostanság meglehetősen zsúfolt. Hálaadásra nem kevesebb, mint négy spanyol vendég érkezett, akik aranyosak és kedvesek, csak éppen helyünk nem nagyon van már a számukra.

Spanyol lakótársaimmal amúgy is hadilábon állok egy kicsit, miután facebook-üzenetben adták tudtunkra, hogy ők mennyi sok házimunkát csinálnak, és mi meg mennyire letoljuk az egészet. Jó, a koreaiak tényleg nem nagyon csinálnak semmit, de a felmosás, konyhatakarítás, szemétkihordás az esetek nagy többségében rám marad, így meglehetősen övön alulinak éreztem ezt a támadást. De jobb a békesség, ezentúl megpróbálom látványosabban végezni a házimunkát, nehogy elkerülje a figyelmüket…

Szólj hozzá!


2011.11.24. 22:21 akacteastab

Thanksgiving

Sok más egyéb mellett az egyik legnagyobb hozadéka annak, hogy mindenféle ország lányaival és fiaival lakok meglehetős közelségben az, hogy kicsit belekóstolhatunk egymás ünnepeibe. Bár a mérleg egyértelműen az amerikai jeles napok felé billen, azért volt itt koreai Pepero Day is november 11-én, az aussie lányok pedig már most tervezgetik az Australia Day megülését január 26-án. (A Pepero Day tulajdonképpen a koreai Valentin-nap, mely nevét egy Koreában gyártott csokibevonatú ropiról kapta. A pálcikák a 11/11-et szimbolizálják. Persze ez évben nagyobb volt a fejhajtás a tripla 11 miatt, mint normál esetben, így az idei Pepro Day kiegészült a Millennium jelzővel.)

November 24-én az amerikai Thanksgiving került sorra, hogy szegény Ha se érezze magát kitaszítottnak. Az amcsi lánynak ez volt az első, családjától távol töltött hálaadása, ezért, hogy ne legyen magányos, úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy hálaadás napi vacsit, és meghívjuk a szomszédokat is. A pulykának ezúttal amúgy amerikai elnökösen megkegyelmeztünk, bár sokkal inkább arról volt szó, hogy senki nem merte bevállalni, hogy megsüt egy akkora jószágot olyan minimál konyhai körülmények között, amik itt uralkodnak. Ennivaló akadt így is bőven, mindenki hozott, amit tudott: mini hamburgereket, sültcsirkét, salátákat, spanyol omlettet, lasagne-t; desszertként palacsintát, pumpkin pie-t, német Stollent stb. Minden meglepően jól sikerült,és hamar el is fogyott.

Vendégeink amúgy nagyon rendesek voltak, alig hagytak felfordulást maguk után, pedig azért egy 30-35 fős seregnél mindenre el kell készülni. Én persze rájöttem, hogy még mindig rengeteg ember lakik a szomszédságban, akiket egyáltalán nem ismerek, de legalább így mindig lesznek "új arcok".

Szólj hozzá!


2011.11.23. 20:18 akacteastab

NHS

Betegség fronton nem sok változás van. A láz szerencsére feladni látszik a dolgot, de azért gondoskodott utánpótlásról is egy kiadós fülfájás személyében. Fülfájással engem a világból ki lehet kergetni, lázzal (és persze szülői nyomással) együtt pedig még az orvoshoz is. Mondjuk persze az is döntő tényező volt, hogy kíváncsi voltam az angol egészségügyre. Ez is valami olyasmi, mint a vasútállomások: a közlekedési hálózat és az orvosi rendelők sokkal többet mondanak el egy országról, mint az összes turistalátványosság és kulturális köret együttvéve.

Azért nagyon nyugat, nagyon. Precíz recepció, tisztaság, szervezettség, segítőkészség. Én időpontra mentem, így a várakozás alapból kilőve, mondjuk amúgy talán szívesen is várakoztam volna. (Volt nálam olvasnivaló is.) Még a félév elején az egyetemen keresztül regisztráltak minket itteni háziorvosainknál. Én egy bizonyos K Kaur-t "kaptam", de végül egy másik orvoshoz küldtek. Nem mondanám, hogy túlzásba vitte a dolgot, de türelmesen végighallgatott, belekukkantott a fájós füleimbe, majd közölte, hogy nincs gyulladás, de azért biztos, ami biztos, felír nekem egy adag antibiotikumot. Ezen kicsit megdöbbentem, mert kb. az egész rendelő ki volt plakátolva antibiotikum-ellenes poszterekkel. Meg hallottam is, hogy "nyugaton" nem túl népszerű ez az egész antibiotikumozás, és az orvosok próbálják elkerülni, hogy lépten-nyomon ezt írják fel a pácienseknek.

A gyógyszertár a rendelőintézet mellett van, úgyhogy gyorsan ki is váltottam a receptet. Ha nem esel valamilyen kedvezményezett kategóriába (kisgyerekek, idősek, krónikus betegek stb.), akkor egységesen minden orvos által felírt gyógyszerért 7.40-et kell fizetned. (Igen, elég drága.) De én már annak is örültem, hogy maga az ellátás ingyen volt, szóval fizettem és távoztam. Az angol egészségügy nálam jelesre vizsgázott. (Ami kb. el is várható, miután több, mint valószínű, hogy a legjobb orvosaink dolgoznak náluk...)

Szólj hozzá!

Címkék: nhs


2011.11.22. 22:35 akacteastab

Lógok

Eddig meglehetősen lelkiismeretesen jártam be az óráimra, és ma sem jódógómba' hagytam ki az egyik kedvenc előadásomat, hanem mert úgy ítéltem meg, helyesebb ha ágyban maradok, míg elmúlik a lázam. London hidege ugyanis nem maradt következmények nélkül és kiegészülve a birminghami hostel-megfázás maradványaival most meglehetősen ütős párost alkot. De tea van bőven, valami angol neocitránféle is akad, meg jó kis algopyrin még otthonról.

Délutánra egyébként jobban lettem, így senki sem tarthatott vissza kommunizmusos óráimtól (egy szeminárium és egy előadás) Nem kis nehézségek árán találtam meg a termeket a Clifton campuson, ami egyébként 30-40 perc buszozásra van a városközponttól. (Visszafele mindig több, gyakran az egy órát is túllépi a csúcsforgalom miatt.) De hálistennek nem késtem, és kellőképpen felkészült is voltam. Sőt, mint kiderült, felkészültebb, mint a nagytöbbség. Clint Eastwood szemináriumai úgy néznek ki, hogy mindig kapunk előre pár kérdést, amiket otthon önállóan meg kell válaszolni, hogy aztán az órán majd közösen megbeszéljük őket. A mai téma Sztálin volt olyan kérdésekkel mint például: "Milyen célt szolgált a terror és a politikai tisztogatások az 1930-as években?", "Elkerülhető lett volna Sztálin hatalomrakerülése?", "Miért volt szükség a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálására és a nehézipar aránytalan fejlesztésére?" A kérdések teljesen összhangban vannak az előadások anyagával, nem nehéz őket kisilabizálgatni. De én nem tudom miért, ma már a harmadik alkalom volt, hogy valaki olyan mellé sikerült leülnöm, akinek halvány fogalma sem volt még csak a témáról sem. És mivel általában az óra elején mindenki a szomszédjával tárgyalja meg először a feladatot, már harmadjára találtam magam az "okoskodó" kelet-európai szerepében. Mondjuk hálistennek eddig mind meglehetősen éleseszűek voltak, így miután az ember elhintette nekik a szükséges lexikális háttérinfókat, elég jól elboldogultak. (Kompetencia alapú oktatás? Hm, lehet, hogy nem is rossz ötlet, de egy idő után nem marad senki, aki elmagyarázza a háttérinfókat...)
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: london clint eastwood birmingham


2011.11.21. 22:39 akacteastab

London!

Egy ideje már nem hagytam el Nottingham városát, így a mai londoni utam igazi felüdülés volt. Mivel nem most jártam először a brit fővárosban, nem igazán kellett izgulnom, hogy minden kötelező látványosságot megnézzek. Ehelyett inkább csak utazgattam, mászkáltam, nézelődtem, vásároltam, nézegettem a kirakatokat, és persze borzalmasan élveztem a metrózást. A London Underground egyébként is különös élmény volt. Egyrészt azért, mert hosszú szünet után már hiányzott a metrózás, másrészt pedig azért, mert nem tudtam szabadulni azoktól a filmjelenetektől, amelyekben a a második világháborús Londont mutatják emberek ezreivel, akik az underground-hálózat szövedékében próbáltak menedéket találni a német bombázók elől.
(Ez mondjuk tipikusan nem egy tipikus London Underground kép, de azért remélem, hogy értékelitek.)
Utam elsődleges célja az volt, hogy felkeressem a magyar kulturális intézetet . Érdeklődni szerettem volna az ottani munkával kapcsolatban, nomeg kicsit simlizni, de sajnos csalódnom kellett. Első nekifutásra nem is volt ott senki, akivel beszélni tudtam volna, csak egy gyakornok lány, aki nem állt a helyzet magaslatán. Később megint megpróbáltam: akkor már sikerült egy kb. 5-10 perces beszélgetést folytatnom az intézet gyakornokokért felelős munkatársával. Az eredmény egy névjegykártya, meg néhány interneten is fellelhető jótanács.

De hálistennek London kárpótolt. A Harrods áruház óriási élmény volt, bár az árak miatt a windowshoppingoláson kívül többre nemigen futotta. De bőven elég volt szájattátani az Egyptian Staircase előtt , vagy csak bambulni a teddy macikat. (Akiknek komoly vetélytársa akadt Freddie maci képében, aki szerintem úgy néz ki, mintha rühes lenne, vagy valami más, komoly állatbőrgyógyászati problémával küzdene.)

Utoljára maradt a British Musem, ahova ezúttal kifejezetten üzleti ügyben mentem, mégsem tudtam megállni, hogy legalább az egyiptomi tárlatot meglessem. A rosette-i kő jól van, és a múmiák is jó egészségnek örvendenek, bár panaszkodtak, hogy a vakuk villanása megzavarja túlvilági álmukat.

A vonatom indulásáig még volt időm kicsit bumlizni a belvárosban, úgysem láttam még Londont kivilágítva. A Houses of Parliament egyszerűen elképesztő látványt nyújt, pláne, ha közben a Big Ben is adja neki. Tömeg persze volt bőven, ami azért levont picit a dolog értékéből, de a világvárosokkal már csak így jár az ember.


 

Szólj hozzá!


2011.11.19. 22:13 akacteastab

Movie night extrákkal

Vasárnapra csak Ha és én maradtunk otthon. Mindenki más utazgatott szerte a kontinensen. Az ausztrálok és a koreaiak minden lehetőséget megragadnak, hogy felfedezzék Európát, ami érthető is tekintve, mennyi rengeteg pénzbe került már pusztán idejutniuk is. Én persze kevésbé izgulok, hogy valami egetrengető dologból maradnék ki csak azért, mert nem ruccanok le a hétvégére Amszterdamba... Európa amcsi lakótársam szavaival élve Európa tulajdonképpen a backyardom, és egy amcsihoz képest akkor megyek, és oda, amikor akarok.

A nap egyébként az esti movie night tervezgetésével és előkészületeivel telt. Ne gondoljatok semmi komolyra: DVD lejátszónk nincs, így a TV-ben néztünk ki egy Nicolas Cage-es filmet, egész pontosan  Knowingot (Képlet). Csináltunk fokhagymás pirítóst, vettünk egy rakat csokit, végül áthívtuk újdonsült francia chefünket, aki ezúttal a lapkasajtos-lekváros szendvics rejtelmeibe vezetett be minket.

A filmezés meglehetősen emlékezetesre sikeredett, mert a lehető legdrámaibb pillanatban elment az áram, és mi ottmaradtunk a totál sötétségben. Beletelt egy időbe, mire megoldottuk a problémát, de végül minden elrendeződött, és bár Nicolas Cage nem úszta meg a dolgot, biztató volt tudni, hogy az emberiség valahol máshol újrakezdheti.


 

Szólj hozzá!


2011.11.18. 21:28 akacteastab

Valami könnyű franciásat

Oké, a bulik értelemszerűen nem akkor végződnek, amikor a helyek bezárnak. Hiszen még haza kell jutni, és akkor ott még csak meg kell tárgyalni az este részleteit. Az alvás felejtős, legalábbis olyan reggel 5-ig biztos. De reggel nincs mese, ébredni kell, mert vár az egyetem, az esszéim, a szemináriumaim. Bár ma komolyan megfordult a fejemben, hogy "kedvenc" európai uniós" előadásomat ma kihagyom.

De aztán csak megembereltem magam, meg egyébként is be kellett adnom az első elkészült esszémet. És ha már ott voltam, csak beültem egy kis EU-ajnározásra. Amúgy az esszéket itt kizárólag papíralapon kell beadni: kész procedúra. Először ki kell töltened egy hivatalos formulát, amivel aztán szépen beállsz a School Office előtti sorba, hogy a folyamat végén beadd a munkád, és kapj róla egy átvételi elismervényt. A SO kb. ugyanolyan hírnek örvend itt, mint a TO otthon. Ügyfélfogadás csak délután kettőig van, máskor nem is érdemes próbálkozni.

A mai naphoz még hozzátartozik egy meglehetősen érdekes beszélgetés. A buszmegállóban találkoztam egy új-zélandival, aki már öt éve itt él.Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért döntött úgy, hogy Angliába költözik, azt válaszolta, hogy nem igazán tudja, mert egy baleset miatt emlékezetkiesésben szenved. Most csak gondoljatok bele: elköltözöl a világ végére, és nem emlékszel, hogy miért.

Este Ha (amcsi lakótárs) és én hivatalosak voltunk egy francia vacsorára a szomszédainkhoz. Az ingyen kaja reménye mindkettőnket felvillanyozott, és amúgy is meg kell élni itt ezt az egész nemzetközi élményt, szóval nem mentettük ki magunkat, pedig lett volna dolgunk bőven. A fogások nagyon finomak voltak, meg is lepődtem, hogy Jules (akinek a nevét mindenki kemény sz-szel a végén ejti) ilyen ügyes szakács. Mondanám, hogy a vérében van, de félig orosz, ami picit bonyolítja a helyzetet.

A menü a következő volt:

  • előétel:fromage de chévre et salade
  • főétel: Gratin Dauphinois et filet de boeuf
  • desszert: fondant au chocolat

 

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása