Amikor valaki azt mondja: "erre nincsenek szavak", az a legegyszerűbb esetben két dolgot jelenthet. Vagy nem akarja venni a fáradtságot, hogy mégiscsak elmondja, leírja, mit látott, hallott; vagy egyszerűen valóban úgy érzi, a szavak nemhogy nem segítenek közvetíteni az élményt, hanem el is rontják azt. Ezért nehéz a kritikusok kenyere, nekik hivatalból kell minden egyes alkalommal arra szorítaniuk magukat, hogy véleményt formáljanak, és igen, szavakból.

Hogy mire fel ez a hosszú intro? Hát arra, hogy a mai napon én és egy ausztrál ismerősom a nyakunkba vettük a világot, elutaztunk egész Birminghamig, hogy élőben láthassuk Agnes Obelt. Egy hihetetlenül tehetséges, gyönyörű, de ugyanakkor félénk és naiv dán énekes-dalszerzőt.

Persze ha már ott voltunk, nem hagyhattuk ki a birminghami városnézést sem. Meg kell valljam, bizonyos értelemben kész felüdülés volt ez a csúnyácska iparváros Oxford és Cambridge után, hogy a Yorkshire Moorst ne is említsem. Sok angol film köszönt vissza a gyárépületekről, a vasárnap lévén elhagyatott munkáskörzetekről.

Gazdagság azért itt is van, vagy itt van csak igazán. Birmingham híres Jewellery Quarteréről, ahol megpróbáltak nekünk eladni pár órát potom 2000 fontért.

Birminghamben az a legjobb, hogy sosem tudhatod, éppen mi "jön veled szembe". A város kész káosz: csúnya szocreál irodaépületekről a magas toronyházakig, gótikus hatású templomoktól az ultramodern bevásárlóközpontokig, mint például a The Bullring.

A sok mászkálás után hamar elfáradtunk, úgyhogy délután 3 óra felé becsekkoltunk a szállásunkon. És ekkor megkezdődött az "őrület". Kiderült, hogy a helyet ausztrálok és magyarok működtetik! Azért valljuk bele, elég kicsi a valószínűsége annak, hogy egy ausztrál és egy magyar éppen egy olyan backpacker-hostelt fog ki, amit a földijei üzemeltetnek. Én persze totálisan össze voltam zavarodva. Olyan magyartalan mondatok hagyták el a számat, hogy én magam szégyenkeztem miattuk. De ez azért érthető is: egész álló nap egy totál brit közegben mozogtam (meg amúgy kb. az elmúlt 2 hónapban is...), ráadásul azért csak tekintettel kellett lennem azon jelenlévőkre is, akik nem értik gyönyörű anyanyelvünket. Így utólag belegondolva, tök egyszerűen előadhattam volna a már évek óta Angliában élő magyart, kb. senkinek nem tűnt volna fel... A szállásról még annyit, hogy olcsó volt, angol mértékkel mérve nagyon olcsó, így azt hiszem, a részletektől megkímélnélek benneteket. Mindenesetre eszméletlenül jó volt otthon lezuhanyozni...

És akkor a koncert: bármilyen nehéz is lesz ez nekem, a koncertről kritika fog születni, mely hamarosan elérhető lesz awww.onstage.blog.hu oldalon. Csak egy kis türelmet kérek Tőletek.