Beleléptem a "harmadik hónapomba" itt, az Egyesült Királyságban. Amúgy azt hittem, többet fogok érzékelni abból, hogy jelenleg egy királyságban élek. De a fontokon és néhány élelmiszermárkán kívül, melyek csomagolásán ott a címer és a felirat: "by appointment to H.M. the Queen ...", nem sok mást tapasztalok. Persze Kate és Vilmos még meg-megjelenek egy-egy bulvárcímlapon, de szerintem ez még a világ sok országában így van.
Mellesleg jobb, ha gyorsan kiélvezek minden olyan előnyt, amit Nagy-Britannia EU-s országként nyújt az Európai Unió polgárainak. Ugyanis úgy tűnik, angolszász barátaink nagyon komolyan fontolgatják az EU-ból való kilépést. A House of Commons nemrégiben szavazást tartott egy EU-tagságról kiírandó népszavazás ügyében. A javaslat végül megbukott, de a kormányon lévő tory-k közül sokan saját pártjuk álláspontjával szembemenve a népszavazás mellett szavaztak. Ez az angol sajtóban úgy jelent meg, mint a második világháború óta legnagyobb "lázadás" a kormány ellen.
A jelenlegi angol politikai rendről annyit kell tudni, hogy 2010 óta a Conservative Party (ők a tory-k) és a Liberal Democrats alkot kormánykoalíciót. A legnagyobb ellenzéki párt a brit Labour Party Ed Milibanddal az élén, aki mellesleg Ralph Miliband, nagy marxista fia.
Ha rendszeresen olvassa a napilapokat az ember, nem is olyan nehéz követni a politikai eseményeket itt, de egy-egy ellógott napot nehéz bepótolni. Aztán meg csak kapkodom a fejem a szemináriumokon...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.