A beadandók egyre nagyobb teherrel nehezednek rám, már szinte érzem, ahogy a határidők házimanóként követnek mindenhová. Tehát a vasárnapnak tanulással kellett telnie, máskülönben olyan erőket szabadítok el, amivel nem tudnék megbirkózni.
Az egyszerűség kedvéért a corvinusos beadandómmal kezdtem: dolgozat Magyarország 20. századi történelméhez kapcsolódó személyes élmény, visszaemlékezés alapján. Meglehetősen furcsa élmény volt a magyar oktatásügyet bogozgatni, '50-es évekbeli filmhíradókat nézni, és Klebelsberg-féle törvényeket bogarászgatni, miközben odakint hamisíthatatlan angol eső esett, a tévében a BBC szólt én pedig angol teát iszogattam. Persze a komoly munka hamar átfordult youtube-ozásba, de természetesen "történelmi" felhanggal. (Mertugye a Kisvakond, Mazsola és Tádé és a Futrinka utca ma már történelem.)
Amúgy egyre jobban vágyom haza, miközben meglepően jól érzem itt magam. Szóval furcsa, megfoghatatlan. Talán az is hozzájárul, hogy Nottingham egyre inkább karácsonyi díszbe öltözik. Az Old Market Square-en már felrakták a karácsonyi világítást, a boltok átrendezték a kirakatukat. Azért sajnálom, hogy az angol Christmas-experience ezúttal kimarad majd, de a kórusnak köszönhetően legalább egy kicsit belekóstolhatok a karácsonyi hangulatba. Hóban nem reménykedek: szerintem túlságosan meleg lesz itt ahhoz, hogy fehér égi áldást kapjunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.