Először is minden kedves olvasómtól elnézést szeretnék kerni, amiért ilyen csúnyán elhanyagoltam a blogot. Nem szép tőlem, pláne úgy, hogy megbízható forrásból tudom, hányan is olvassátok a blogot naponta. A helyzet az, hogy egyre sűrűsödik a tennivaló, egyre korlátoltabb az az idő, amit nyugisan a laptopom előtt tölthetek el. Persze a nap eseményeit így is feljegyzem: blokkokra, jegyzetek szeleire, random papírfecnikre. A hétfői adag többek között például így szól: "időben beértem a >rettegett< szemináriumra", "no talking", " utolsó adalék a multikultihoz", "Cambridge".
Ezekből a szösszenetekből szerencsés esetben még aznap kerekedik valami bejegyzés, máskor (és sajnos ez kezd gyakoribbá válni) egy nap is beletelik, mire blogra vetem gondolataimat. A bejegyzések datálásával persze csalok, hogy pontosan tudjam követni, hanyadik napja taposom már az igát Angliában.
Tehát akkor hétfő: Ma igyekeztem a szokásosnál is nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy ezúttal ne késsem le a legproblémásabb tanárom szemináriumát. Politics of European Integration: szóval EU-szkepticizmus száműzve, európaiság előkészítve. Én tényleg a legjobb szándékkal ültem be az órára, és az első 10 percben még azt is hittem, hogy jutunk valamire. De aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy szeminárium ide, szeminárium oda, itt bizony az előadón kívül más hangját nem igen fogjuk hallani. Ez nagyon jó akkor, ha nincs mondanivalód, de kimondottan frusztráló, ha lenne véleményed.
Csoporttársaimat nem igazán zavarta a dolog, még azt a ciprusi-brit lányt sem, aki pedig nagyon törekvőnek tűnt. Amúgy meglehetősen sokat bénázok, mire lépésről lépésre kiderítem, "kinek hol van az otthon", "ki hova tartozik": Lengyelország, Etiópia, Ciprus. Nekem persze ők többé kevésbé mind britek, elvégre is itt születtek, tökéletesen beszélik a nyelvet, teljesen élik és értik a kultúrát. (ÉS így ezennel megígérem, hogy a multikulti további ecsetelgetését berekesztem, elvégre is a 21. században ez teljesen normális.)
A mai napra még a régóta tervezett cambridge-i kirándulásunk véglegesítése maradt. Így már ha törik, ha szakad, szombaton ellátogatok az angol felsőoktatás egyik fellegvárába kicsit szájattátani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.