the Robin Hood experience

Eddigi blogbejegyzéseimet többnyire késő éjszaka írtam, és ezért néhol igencsak összeszedetlennek tűnnek. Mától kipróbálok egy új módszert: igyekszem kisebb egységekben megírni a nap eseményeit, hogy éjszaka már csak össze kelljen szerkeszteni őket.

Végre beszereztem a buszbérletemet. Kisebbfajta fizikai fájdalommal járt kiadni 108 fontot három havi bérletért, de nem volt más választásom. A dolog külön pikantériája, hogy a késő esti járatokon akár van bérleted, akár nincs, készpénzzel kell fizetned, mert a bérletleolvasó gépek akkor már nem üzemelnek.(Nem nagyon értem az ezen megoldás mögött húzódó koncepciót, de a Nottingham City Transport biztosan tudja, hogy mit csinál.) Mindenesetre örülök, hogy itt nem az ellenőrmódszer van gyakorlatban, hanem egyszerűen csak a buszsofőrnél kell megvenned a jegyet, vagy a volánnál leolvastatnod a bérletedet. Az egyetemre, bár nincs olyan messze, több mint valószínű, hogy minden nap busszal járok majd, szóval végeredményben megérte bérletet venni. A buszozást mellesleg nagyon élvezem: hacsak tehetem, felmegyek az emeletre, hogy onnan bámészokdjak. Ez a kép is fentről készült:


Ma már volt időm egy kicsit tüzetesebben is megvizsgálni az órarendemet és az óráimat. Leginkább a History of the Soviet Union: From Lenin to Khrushchev című tárgyat várom. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen szemszögből közelítik meg a szocializmust és a sztálinizmust Angliában. Az európai integráció történetétől kicsit félek. Nem szívügyem az EU és ráadásul az előadóról is azt hírlik, hogy meglehetősen szigorú. A Great Political Thinkers  ijesztően hangzik, pláne, hogy Platóntól, Hobbestól, Locke-tól és Marxtól is sokat kell majd olvasnunk, de a tárgyat oktató professzorral már találkoztam, és ő nagyon rendesnek tűnt. (Azt hiszem, egy korábbi bejegyzésben már megemlítettem őt.)
A rendszer egyébként hasonló az itthonihoz: előadások és szemináriumok is vannak. Eltérés csak annyi, hogy az egyik tárgyamat (The Politics of Identity) workshop (műhely)-rendszerben fogom tanulni. Természetesen az egyetemről bővebb beszámolót is kaptok, ha végre hivatalosan is elkezdődik a félév. De arra még október 3-áig várni kell. Nem tesz jót ez a szellemi tespedés, de legalább van időm szokni a helyet és lelkiekben is felkészülni a kezdésre.

Ma délután eljutottam/eljutottunk a moziba is. Már kb. egy hete tervezem, hogy megnézzem az új Jane Eyre filmet, és ma végre sikerült is. Nem egyedül mentem: jött az ausztrál, az egyik koreai és az egyik spanyol lány is. Utóbbi kettő saját bevallása szerint nem sokat értett a filmből, amit nem is csodálok. A moralizálós párbeszédek még az ausztrál lánynak is feladták a leckét. A film "más", nagyon más, mint a megszokott Jane Eyre adaptációk. A történet lassan szövődik, a készítők nagy hangsúlyt fektettek a tájra, a díszletekre és a fényekre. (A filmen felbuzdulva, ha minden igaz, még a héten felkeresem a Bronte-nővérek városát, Haworthot, csak legyen szép az idő.) Szóval aki unja már a szokásos Bronte-adaptációkat, annak érdemes megnéznie ezt a verziót.

Az elmúlt napok nyüzsgése után ma este viszonylag csendes a ház: a legtöbben még a tegnap éjszakát pihenik. Így én sem aktívkodom ma: tervezgetem a jövő hetemet, készülgetek az egyetemre. Ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy naponta többször csekkolom az órarendemet, hátha változtatnak rajta valamit. Számomra annyira szokatlan, hogy itt csak októberben indul be a szemeszter. Tiszta időpocsékolás: ha hamarabb kezdenének, talán pár idegennyelvi óra is beleférne az angol tanrendbe... Szerintem amúgy az angoloknak ideje lenne már abbahagyni a brit birodalmi múltra való hivatkozást, amikor azt próbálják kimagyarázni, hogy miért nem beszélnek nyelveket. Hagyjuk csak a viktoriánus kort és valljuk be, hogy ez egyszerűen gáz.