Már napok óta terveztem egy alaposabb nottinghami városnézést, és ma végre sort is keríthettem rá. A fő csapásirány a Nottingham Castle volt, amiről olyan sok rosszat hallottam már, hogy muszáj volt megnéznem.A kastély felé tartva igyekeztem felidézni minden Robin Hooddal kapcsolatos élményemet, de Kevin Costnernél tovább nem jutottam.
Maga az épület 19. századi, de természetesen normann alapokon nyugvó kreálmány, ami egy múzeumnak és egy galériának is helyet ad. Ezek mellett a várnegyed legnagyobb látványossága kétségkívül Anglia "legrégebbi" pubja, a Ye Olde Trip To Jerusalem: alapítva 1189.
A kastélyozás után egy idilli kertvároson keresztül mentem "haza", ahol szerencsém volt első nottinghami macskámhoz, akivel sajnos nyelvi nehézségek miatt nem tudtam kommunikálni. Ebédre megpróbáltam alkotni valamit a rendelkezésre álló alapanyagokból, melyekhez a só és bors nem tartozott hozzá. A végeredmény azért nem lett olyan rossz: egyszer meg lehetett enni.
Estére a szomszédok csaknem az egész lakóközösséget meghívták magukhoz, így mi, azaz a Flat #7 sem maradhatott ki. Szép kis társaság gyűlt össze: főleg németek és franciák megfűszerezve ázsiaiakkal és törökökkel. Tengerentúli lakótársaim után kész felüdülés volt olyanokkal is beszélgetni, akiknek nem kellett kézzel lábbal magyarázni, hogy hol van Magyarország, és akiket nem ért meglepetésként, hogy Magyarországon magyarul beszélnek. (Amerikai lakótársam, Ha 4 nap együttélés után döbbent rá erre.) Az este jól sikerült, sokkal jobban, mint a tegnapi. (Többek között hosszasan beszélgettem egy törökkel, aki oroszul tanul!)
Ma végre megkaptam az órarendemet is. Hát, mit ne mondjak, nem egy egetrengető időbeoszás. Naponta egy-két 60 (!) perces órám van... Persze nem akarom elkiabálni, még a végén kiderülhetnek turpisságok. A tárgyaim izgalmasnak tűnnek, dehát szerintem közelébe sem érhetnek Zsinkának. Az NT2 meglehetősen hiányzik: már napok óta senki diákkal nem beszéltem, akinek felcsillanna a szeme nemzetközis dolgok hallatán; és az is meglehetősen fárasztó, hogy újból és újból bemutatkozzak és megpróbáljam elmondani, ki is vagyok én és mit akarok itt.
De ettől eltekintve (bár a közeli barátok hiányától elég nehéz eltekinteni) a mai nap jól sikerült.Remélem, ez így is marad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.