Vasárnapra csak Ha és én maradtunk otthon. Mindenki más utazgatott szerte a kontinensen. Az ausztrálok és a koreaiak minden lehetőséget megragadnak, hogy felfedezzék Európát, ami érthető is tekintve, mennyi rengeteg pénzbe került már pusztán idejutniuk is. Én persze kevésbé izgulok, hogy valami egetrengető dologból maradnék ki csak azért, mert nem ruccanok le a hétvégére Amszterdamba... Európa amcsi lakótársam szavaival élve Európa tulajdonképpen a backyardom, és egy amcsihoz képest akkor megyek, és oda, amikor akarok.
A nap egyébként az esti movie night tervezgetésével és előkészületeivel telt. Ne gondoljatok semmi komolyra: DVD lejátszónk nincs, így a TV-ben néztünk ki egy Nicolas Cage-es filmet, egész pontosan Knowingot (Képlet). Csináltunk fokhagymás pirítóst, vettünk egy rakat csokit, végül áthívtuk újdonsült francia chefünket, aki ezúttal a lapkasajtos-lekváros szendvics rejtelmeibe vezetett be minket.
A filmezés meglehetősen emlékezetesre sikeredett, mert a lehető legdrámaibb pillanatban elment az áram, és mi ottmaradtunk a totál sötétségben. Beletelt egy időbe, mire megoldottuk a problémát, de végül minden elrendeződött, és bár Nicolas Cage nem úszta meg a dolgot, biztató volt tudni, hogy az emberiség valahol máshol újrakezdheti.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.