Új emberekkel ismerkedni azért is jó, mert folyamatosan saját dolgaid, életed átgondolására ösztönöznek. Nem kell itt feltétlenül sorsdöntő találkozásokra gondolni, elég egy érdekesebb beszélgetés. Ez történt velem ma.
Norvég ismerősöm, Selma jóvoltából ma lakótársaimmal együtt hivatalos voltam egy angol házibuliféleségre, ami persze nem úgy alakult, ahogy én elképzeltem (rajtunk kívül csak ketten voltak a nagy bulin: a házigazdák), de ettől függetlenül meglehetősen érdekesre sikeredett. Hogy miért? Legfőképpen azért, mert a házigazdák mindketten fotográfiát tanulnak, és ez azért feldobja a személyiségüket. Pláne úgy, ha ehhez még nagyadag magabiztosság is párosul. Így történhetett meg az, hogy több, mint másfél óráig beszélgettem az egyikükkel élete eddigi nagy élményeiről, melyekhez egy hat hónapos ugandai kiruccanás is hozzátartozott.(Hogy akkor Új-Zélandot, Olaszországot, Párizst meg Görögországot ne is említsük.) Fotósként járta az ország szegényebbnél szegényebb vidékeit, hogy felhívja a Nyugat figyelmét az ottani problémákra.
Persze nyilván nem olyan érdekes nektek egy totál random idegenről olvasni, szóval ejtem is a témát. Csak azt akartam érzékeltetni, milyen egyénekkel is hoz össze a véletlen.
Anglia egyébként még mindig újra és újra meglep. Például, hogy mennyire kulturált a tömegközlekedés. Nincs BKV-s tolongás, a buszsofőrök igazi úriemberek, a buszok tiszták, és többé kevésbé pontosak. Így már nem is tűnik olyan soknak az az összeg, amit ki kellett adnom háromhavi bérletért.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.