A szükséglet, hogy némi időt töltsek el kedvenc emberkéimmel itt, elég érdekes dolgokra képes rávenni. Mert teljesen biztos vagyok benne, hogy a Real Steel című "feledhetetlen" hollywoodi alkotást máskülönben semmiképpen sem néztem volna meg. De két koreai és egy norvég rávett, hogy menjek el velük moziba. Mint utóbb kiderült, ők sem nagyon tudták, mire számítsanak, így szerintem végül mind a négyen egy olyan filmet néztünk meg, amiért másképp még véletlenül sem adtunk volna ki pénzt.
Ha megbocsátotok, most inkább nem részletezném a film sztoriját. Legyen elég annyi, hogy minden megvolt benne a hollywoodi klisétárból: kivénhedt boxoló, high-tech robotok, orosz csinibaba, japán menőcsávó, mindentjobbantudó kiskölyök, szexi "autószerelőlány". Az egyetlen mód, hogy valóban élvezhesd a filmet: felejtsd otthon minden elvárásodat, és kritikus szemléletedet, és minden okés lesz.
A film után terveztük, hogy elmegyünk még a Pandora's Boxba (azt hiszem, már írtam is erről a helyről a blogon). Ekkor azonban a kliséáradat folytatódott, mintha még mindig a moziban ültünk volna: kiderült, hogy nincs nálam a személyim, a diákigazolványommal pedig nem tudtam volna igazolni, hogy már nagykorú vagyok. Így számomra az este hamar véget ért, de nem szomorkodtam: az egyik pubba be tudtunk slisszolni egy-egy pohár sör és némi beszélgetés erejéig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.