És én még azt hittem, hogy a Szovjetunió történetének brit interpretálásánál nem lesz meghökkentőbb "akadémiai élményem". Tévedtem. Én egészen máig abban a hitben voltam, hogy az euroszkepticizmus fellegvárába érkeztem, amikor is szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy The Politics of European Integration tanárom MEP-eseket megszégyenítő vehemenciával zengte az Európai Unió dicshimnuszát. Mi több, Drezda bombázása is előkerült. Tetszik ez a politikai korrektség.
Ahogy a multikulti is: ma a lakóhelyünkhöz közeli parkban néztem, ahogy török gyerekek britekkel játszottak. Persze mindenki szigorúan a saját nyelvét használta, de ez nem jelentett akadályt. Kár, hogy ez a dolog 5 év felett nem nagyon működik, pedig akkor milyen jól ellennénk a spanyol lakótársainkkal akkor is, amikor ők csak spanyolul karattyolnak, márpedig ez manapság elég sűrűn előfordul. Pláne úgy, hogy ma vendégük is érkezett Spanyolországból, aki keddig nálunk fog lakni. Szegény srác nem nagyon beszél angolul, én meg spanyolul csak annyit tudok, hogy besame mucho, ami nem éppen a legjobb kezdés egy átlagos csevegéshez.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.