Végre egy olyan nap, aminek a végen nem csak azért vagyok fáradt, mert kimerített a folyamatos szocializálódás és angol csevegés, hanem azért is, mert "érdemi munkát" végeztem az egyetemen. Rendesen beültem az előadásaimra, jegyzeteltem, figyeltem, úgy, mint otthon. Sok újat persze se az athéni államról, se a bolsevizmusról nem tudtam meg, de a egyenlőre az angolul jegyzetelés is kielégítő élmény.(Clint Eastwood sajnos ma méltatlanná vált a Zsinka-pótlék címre: hogyan lehetséges egyáltalán ennyire unalmasan taglalni az Szovjetunió történetét?)
Amúgy az előbb igazságtalan voltam, mert igenis tanultam új dolgokat ma: például megtudtam, hogy a Vörös Hadsereg -hasonlóan a i.e 5. századi athénihoz jobbára a haza iránt érzett kötelességtudatra és önkéntes vállalásra épült... (Képzelem, mennyire lehettek elkötelezettek nagy Szovjetunió iránt a Kamcsatkából "toborzott" kiskatonák) Lehet jobban járnék, ha elfelejteném ezt a kritikus hozzáállásomat, de így sokkal érdekesebb a dolog.
Estére lakótársaimmal közös vacsit terveztünk. Szétosztottuk a feladatokat, így még én a desszerttel (somlói galuska) kínlódtam, a többiek salátát,fokhagymás pirítóst (garlic bread) és lasagnat készítettek. Csodával határos módon minden nagyon jól sikerült, a hangulatról pedig ha más nem is, de némi Spanish-made sangria gondoskodott. ( Nem kis erőfeszítésembe telt legyűrni vörösbor iránti ellenszenvemet, hogy legalább megkóstoljam e spanyol specialitást, de azért sikerült fenntartani a látszatot.)
Holnap szemináriummal indítok, az eddigi első szemináriumommal. Kihívás, de mi magyarok szeretjük a kihívásokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.