Ami engem illet, én úgy érzem, hogy kihoztam a lehető legtöbbet a mostani hihetetlenül napsütéses és meleg időből. Amcsi lakótársammal ugyanis felkerekedtünk, és ellátogattunk a közeli kisvárosba, Lincolnba. Nem terveztünk el semmit különösebben előre, csak mentünk a fejünk után. Szerencsére Lincolnban elég nehéz eltévedni és az se nagyon fordult elő, hogy olyan helyre keveredtünk volna, ahol semmi néznivaló nem volt.
A város legnagyobb attrakciója a Lincoln Cathedral, amely Nagy-Britannia harmadik legnagyobb székesegyháza.
A Lincoln Castle-ból (szigorúan a normann időkből!) bámulatos kilátás nyílik rá.
A városka tele van középkori eredetű házakkal, melyeket ma kisebb boltok foglalnak el könyvesboltoktól hangszerboltokon át a teaházakig és kávézókig. Tengerentúli útitársam mellesleg sokkal kellemesebb társaságnak bizonyult, mint gondoltam. Félreértés ne essék, még mindig nagyon amerikai, de mára már kiderült, hogy egyáltalán nem olyan tájékozatlan, mint amilyennek első látásra tűnik. Az amerikai külpolitikáról persze édeskeveset tud, de az oktatási rendszert és a jelenlegi amerikai szociális problémákat annál inkább vágja. (Elvégre is szociológiát tanul.)
Persze az "angol" angolomnak nem tesz túl jót, hogy őt hallgatom naphosszat (nem is csoda, hogy a nottinghami brit akcentus már a kisboltban kifog rajtam...), de most be kell érnem ennyivel.
Lincoln egyébként minden elvárásomnak megfelelt: akadt jópár utcazenész, hangulatos épület és árkád és még egy kisebb csatorna is.
A HMV zeneboltban minden további nélkül el tudtam volna költeni ösztöndíjam tetemes részét, a Lincoln Castle parkjában pedig bárki vállalkozókedvűhöz szívesen feleségül mentem volna.
A nap végén visszaevickéltünk a vasútállomáshoz, hogy még éppen időben elcsípjük a Nottinghambe tartó vonatot. Itthon aztán a facebook segítségével szembesültem vele, hogy míg én majdhogynem nyaralok itt, kedvenc NT2-őm komoly "egyetemes" problémákkal küzd odahaza a messzi távolban. Ezért szeretném megragadni az alkalmat, hogy kitartást és minden elképzelhető jót kívánjak nektek innen Nottinghamből. (Holnap én is megpróbálok lendíteni valamit az otthoni tanulmányaimon: hátha a NTU könyvtárában lapul valami jó kis forrásanyag a Magyarország története a 20. században beadandómhoz.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.