Szüleim még november 3-án feladtak nekem egy csomagot, hogy az a születésnapomig megérkezzen a messzi királyságba. Én persze hivatalosan nem tudtam a csomag érkezéséről, de azért sejtettem a dolgokat, így rendszeresen csekkoltam a postaládát, hátha ráakadok valamiféle postai értesítőre a csomag kiszállításáról. Hiába volt minden igyekezetem azonban. Az értesítő valamelyik lakótársam jóvoltából elkeveredett, és csak tegnap (november 14.) kaptam kézhez. A papír tanúsága szerint a küldemény már november 8-án megérkezett, és pontosan egy hetem volt rá, hogy elhozzam az elvileg helyi postahivatalról. Az egy hét november 15-én, azaz ma járt le.
Így nem volt más választásom, minthogy reggel -még az egyetem előtt- érte menjek: mint később kiderült, a világ végére. A local delivery office ugyanis kb. 40-50 perc buszozásra van,és akkor még nem kalkuláltam a sétálgatást elhagyatott gyártelepek, raktárépületek és lerakatok mellett. A nottinghami Kőbánya: félig meddig már el is voltam készülve, hogy mindjárt szembe jön a 168 E. De nem jött ott szembe éppen semmi, és senki.
Ahogy ez lenni szokott, a postán nem találták meg a csomagot. (Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy azóta úton van Magyarországra, remélem, jól utazik.) Elkérték a telefonszámom, hogy majd felhívnak, ha kiderítették, mi a helyzet. Mindezt persze az angol ügyintézés szokásos módján: mosolyogva, kedvesen, de borzalmasan lassan. Eléggé szívemre vettem a dolgot: már úgy elképzeltem, hogy a visszautat csomagostul teszem meg... Tehát, emberkék, ha bármit akarnátok küldeni nekem, mindenképpen konzultáljunk előre, mert ezeknél a királyi postásoknál sosem lehet tudni.
A nap hátralevő része hasonlóan jól telt, úgyhogy ezt ne is ragozzuk tovább.
De a mai kóruspróbán végre sikerült beszédbe elegyednem a többi taggal, ami azért a művek közötti pár perces szünetekben elég jó teljesítmény. Egy idősebb bácsival megegyeztünk, hogy az angolszász karácsonyi dalok túlságosan vidámak és giccsesek a mi ízlésünknek, viszont a tradicionális carol service-s dalok mindkettőnk kedvencei. (God rest ye Merry, Gentlemen - Ha úgy döntötök, hogy meghallgatjátok, a cambridge-i Kings College Chapel kórus előadásában tegyétek!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.