Ez a hosszúhétvége minden kétséget kizáróan az egyetemekről, egyetemi városokról szólt. A szombati cambridge-i kiruccanást hétfőn egy Oxford trip követte, ezentúl útitársak nélkül, csak a magam csendességében. Ez persze félelmetesnek tűnt az elején: after all, Oxford négy óra buszútra van Nottingahmtől, ami reggel még egészen okés, de késő éjszaka már nem olyan vicces, de ne kapkodjunk.
A távolsági busz 6:40.kor indult, így bármennyire is akartam tartani magam, az odaút egy részét bizony elbóbiskoltam. Persze nem veszítettem sokat, csak az angol napfelkeltét, de azt Magyarországon sem látom túl sokat. Amúgy Angliában a legalapabb közlekedési és utcanévtáblák tanulmányozása is élményt jelent, hogy csak a Shelley House-t és a Midsummer Roundaboutot említsem.
Oxfordba fél 12 felé érkeztem meg, és már elkezdtem pánikolni, hogy nem lesz időm mindent megnézni. Így aztán nyakamba szedtem a lában, hogy minél előbb felkeressem a University Church of St Mary the Virgin névre hallgató templomot, melynek a tornyából legendásan jó kilátás nyílik a városra. Így madártávlatból belőhettem, merre érdemes mennem, mi merre van. Fentről az All Souls College nyújtotta a legmeghatározóbb látványt,
természetesen a Radcliffe Camera névre hallgató könyvtárépülettel együtt.
Oxfort sokkal megnyerőbb volt számomra, mint Cambridge. Cambridge-ben már önmagában az egyetemi épületek elhelyezkedése félelmet kelt, és tiszteletet parancsol, míg Oxford sokkal barátságosabbnak tűnik. Itt egy-egy college nincs olyan messzire egymástól, és sokkal inkább a város szerves részét képzi, mint Cambridge-ben.
Oxfordban járva semmi esetre sem szabad kihagyni a Bodleian Library-t, az egyik legrégibb, és legnagyobb könyvtárat Európában. Azon túl, hogy copyright deposit library-ként minden Nagy-Britanniában publikált könyvből őriz egy példányt, a library jelenlegi hírnevét a Harry Potter filmeknek is köszönheti. Ismerős ez a terem?
(Segítek: Pótcsont Rapid)
A könyvtárhoz még annyit, hogy mellesleg, és egészen véletlenül, éppen egy időszaki Kafka-kiállítás volt megtekinthető az Átváltozás egy eredeti kéziratával... de ezt tényleg csak úgy margóra...
Oxfordi kirándulásom különlegességét még az adta, hogy találkoztam egy régen látott ismerősömmel, akivel még általános iskolába jártunk együtt. Azért miket produkál az élet: két mezőtúri csajszi évekig nem látja egymást, hogy aztán Oxfordban találkozzanak újra.
A nap vége felé meglehetősen elfáradtam, pedig akkor még hol voltam a négyórás hazaúttól. De a buszos zötykölődésnek is meg volt a varázsa, még akkor is, ha minden erőt kivett belőlem. Nottinghamben este fél 11-kor már csak arra volt erőm, hogy bevágódjak egy taxiba, és "hazamenjek".
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.