A vasárnapokról mindig olyan nehéz írni, mert ezeken a napokon nem nagyon csinálunk semmit regenerálódáson kívül. A lakótársaim valamikor dél felé kitántorognak a szobájukból, hogy elfogyasszák reggelijüket, míg én az ebédemet kotyvasztom. Teljes a harmónia.
De ezeknek a napoknak is megvan a maga bája. Van ideje az embernek készülgetni az elkövetkező hétre;szépen, nyugisan lehet bevásárolni. Erről jut eszembe: a könyékünkön megnyílt immár a második Sainsbury's picit nagyobb választékkal és jobb helyen, mint az "eredeti". És ami a legfontosabb: önkiszolgáló kasszával. Istenem, ha most 5 éves lennék, minden egyes bevásárlás elképzelhetetlen örömet nyújtana, hiszen lehet "boltosat" játszani, ráadásul élesben! Az ember szépen odamegy a vonalkódleolvasóhoz, végigpittyegteti a termékeit és fizet. Nem mondom, hogy gyorsabb, mint a hagyományos módi, mert többnyire bogarászgatnom kell, min hol van a vonalkód, de azért megyeget a dolog.
A mai vasárnapot ezen kívül a házban lakó ausztrál lányok dobták még fel: Aussie night-ot rendeztek ausztrál kajával és TV műsorral. Az ételnek nagy sikere volt, bár több nemzet szülötte is magáénak vallotta a lányok által készített örök klasszikus -állítólag tradicionális ausztrál- desszertet: a kókuszkockát. Az ausztrál humorra még kevésbé volt vevő a közönség, bár ez igazából annak tudható be, hogy a francia vendégek a tévét túlharsogva kommunikáltak egymással: természetesen szigorúan franciául. Remélem, nem diplomatának készülnek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.