Mint minden rendes városban, Nottinghamben is rendeznek "sergős-forgós" eseményeket, ahol a jónép, ehet, ihat, szellemvasutazhat, tombolázhat és célbadobálhat. Persze mindezt csillagászati összegekért, és szakadó esőben, de az angolokat ez láthatóan nem zavarta. Bennünket, szegény, csóró nemzetközi diákokat viszont annál inkább.
Mikor eldöntöttük, hogy közösen látogatunk ki a Goose Fair-re, még nem sejtettük, mekkora méreteket ölt valójában ez a "rendezvény". Valami helyi gazdákkínáljákportékáikatkissátrakban dologra számítottunk; ehelyett viszont egy vidámparkot kaptunk óriáskerekekkel, körhintákkal meg mindenféle gizmóval. Természetesen volt vattacukor is, de a főtt kukoricát itt nem ismerik...
(Íme a csapatunk Norvégiából, Hongkongból, Kínából, Dél-Koreából, Ausztráliából, Spanyolországból, Horvátországból és az Amerikai Egyesült Államokból)
Az időjárás minden volt, csak kedvező nem. Zuhogott az eső, fújt a szél, de a helyiek ezt mintha észre sem vették volna. Mi igyekeztünk kitartani: felültünk az egyik óriáskerékre, hogy fentről is megcsodálhassuk a vásár fényeit, de aztán feladtuk az elemekkel folytatott harcot és hazacaplattunk: csapzottan, és vizesen. De azért jó móka volt: vicces volt nézni, milyen hisztiket vágnak le az angol kisgyerekek, ha az anyukájuk nem vett meg nekik valamit, vagy nem hagyta nekik, hogy felüljenek a szellemvasútra.
A nap többi része csendesen telt: főzőrepertoárom immár kibővült a csirkepörkölttel, ami elég nagy lépés ahhoz képest, hogy egy 3 héttel ezelőtt még egy normális rántottát sem tudtam volna összeütni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.