És igen!!! Van internetünk, szóval most mindenféle offline hókuszpókusz nélkül tudok blogolni. Hogy ez mennyire menő!
Egyébként az internet issue meglehetősen romantikus módon oldódott meg. Mert ugye van abban valami "édes", ha egy német srác egyszer csak megjelenik az interneteléréshez szükséges jelszavakkal együtt. :)
De akkor most inkább térjünk át a mai napomra: shopping time ezerrel. Oké, tényleg sok dologra van szükségünk, de egy amcsival vásárolgatva a papucsbeszerzés is kész esemény.Tengerentúli lakótársam, Ha hamisítatlan amerikai; vietnami felmenők ide, vietnami felmenők oda.
Nottingham még mindig fantasztikus. Ma már buszoztam is, és így tényleg minden nagyon közel van. Persze még szokni kell a baloldali közlekedést, de ez idővel ez is menni fog.
A belváros különösen jó hely: kellőképpen mozgalmas és minden kéznél van. Ugyanakkor megőrzött valami kisvárosi jelleget: többször előfordult, hogy a boltokban a pénztárosok ismerősként üdvözölték a vevőket. Engem is kiszemelt több idősebb néni is, biztos kedveseket mondhattak nekem, mert némi darling és honey kivehető volt, de ennél többre akkor és ott nem voltam képes.
Az időjárás tipikus angol: ködszerű eső, felhős ég, hideg. Most még egészen jól viselem, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan nagyon elegem lesz belőle.
Az egyetemen még nem voltam, de holnap azt az utat is megejtem. Pláne, mivel szükségem van pár aláírásra az itteni ERASMUS koordinátoromtól. Az egyetemi dolgokról egyébként nem sok fogalmam van még, de ma végre be tudtam jelentkezni életem immár harmadik egyetemi tanulmányi rendszerébe, a Nottingham Ternt University csodálatos, NOW névre hallgató online felületére. Most még tartózkodnék a véleménynyilvánítástól, de nem valószínű, hogy túlszárnyalná a NEPTUN-t. Persze azért adok neki egy esélyt.
Jelenleg a nappaliban ülök. Itt van a teljes "lakóközösség", kivéve a dél-koreai lányokat (Dzini és Andrea(!)), akik 3 napra elutaztak Londonba. A spanyolok többnyire egymás között kommunikálnak, és az egyikük meglehetősen barátságtalannak tűnik, de talán csak én reagálom túl. Szóval ő is kap még egy esélyt.
Ami a fotókat illeti: az előző blogbejegyzésbe kb. fél óráig próbáltam beaplikálni pár képet, de sajnos nem sikerült, így picit elment a kedvem a dologtól. Holnap azért újra megpróbálom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.