Lehet, hogy a tegnapi könyvtárban kuksolás és Hegel feletti reménytelennek tűnő erőlködés rányomta a bélyegét a szerdai hangulatomra, azonban azt meg kell hagyni, hogy nem egyáltalán nem volt hiábavaló. Ami önállóan olvasva nem több értelmetlen szócséplésnél, és kivehetetlen mondatszerkezeteknél, egy jó tanár előadásában maga a színtiszta logika. A Politics of Identity-t tanító előadó maga a megtestesült professzionalitás és akadémiai lelkesedés. Pár Ádám és Éva párhuzam, egy leheletnyi Marx (!), és minden a helyére kerül urastul, szolgástul, hegeli öntudatostul együtt. Komolyan mondom, szinte sajnálom, hogy ez az órám csak minden második héten van. De így legalább lesz időm átrágni magam a következő olvasmányadagon is, ami rettentő meglepő módon néhány Marx-részletet jelent.
Nottinghamben kezd téliesre fordulni az idő, úgyhogy megkezdtem a télikabát-vadászatot. A siker még elég távoli, különösen azért mert óceáni éghajlaton teljesen mást jelent a tél, és így a kabátfelhozatal is. Magyarul: nekem a legtöbb nem tűnik elég melegnek. De ez egyéni szocprobléma, tetszettem volna magammal hozni a sajátomat.
De egyenlőre még nem olyan tragikus a helyzet, kellemetlenül hideg csak éjszaka lesz, azt meg csak átvészeli az ember valahol: a pubokban meleg van (és jobb esetben jó élő zene is.) Ma este például egy norvég lánnyal a közeli Hand and Heart-ban hallgatóztunk és beszélgettünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.