Mire hazamegyek, többet fogok tudni Marxról angolul, mint magyarul. Marx minden kétségen kívül a Nottingham Trent University Max Weberje: a két erasmusos oda lesz, meg vissza, ha meglátja a mi Marxunkat az E épület aulájában. Nem győzik majd küldözgetni haza a közös fotókat a szociológusközgazdászfilozófustitánnal.
A mai nap történéseit mellesleg elég egyszerű összefoglalni. A könyvtárban már olyan szintre jutottam, hogy csukott szemmel is odatalálok a Politics szekcióhoz, az automata pénztárgépet fél kézzel nyomogatom, míg a másikkal a buszt intem le. Kíváncsi vagyok, mikor jutok el arra a szintre, amikor már tőlem kérnek útbaigazítást az idegenek. Bár először britizálnom kellene a megjelenésemet, ami főleg abból áll, hogy az időjárásnak szerintem megfelelő ruházat mennyiségét a felére csökkentem, és edzőcipő helyet mezítlábas papucsot, pulcsi helyett pedig rövidujjút hordok.
Ma ittlétem alatt először botlottam magyarokba az egyetemen kívül. Anya és lánya vásárolgattak (velem együtt) a Primark nevű csodahelyen, ahol az áruk nem csupán olcsónak tűnnek, hanem valóban azok is. Egy darabig fontolgattam, hogy beléjük kötök, de aztán hagytam a dolgot. Úgy éreztem, súlyos visszalépést jelentett volna "helyiesedésemben", ha nyilvánosan megszólalok magyarul.
De komolyra fordítva a szót: már lassan egy hónapja itt élek, de még mindig nem tudtam teljesen hozzászokni ahhoz a kulturális kavalkádhoz, ami itt van. Az ázsiaiak mennyiségén már túltettem ugyan magam, de az indiaiak még mindig meglepnek.
A mai napot e bejegyzés megírása mellett azzal zártam, hogy elérhető úticélokat keresgettem a szigetországon belül. Cambridge nagyon logikus lenne, de megint csak egyedül kell mennem, ha az igazi, személyes élményre vágyom: nem hinném, hogy egy 2 órás egyetemi körsétára vevők lennének a lakótársaim. Bár a koreai lányok már voltak Oxfordban, talán ők érdekesnek találnák Cambridge-et is.
U.i.: Szívesen venném, ha kapnék valamennyi visszajelzést tőletek a bloggal kapcsolatban. Nem igazán tudom, mire lennétek kíváncsiak, így mindig csak írom, ami éppen eszembe jut. Szóval várom a javaslatokat, észrevételeket a bejegyzésekkel kapcsolatban: túl hosszú, túl rövid, túl sok a rizsa, túl kevés a rizsa. Jöhet bármi emailen és facebookon is keresztül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.